A kilenc hónapos Áronról

Érzetem, hogy meglepetéssel kezdjük a mai napot. A fogacskára gyanakodtam, ugyanis már egy hete nagyon készül, pár napja az ínye alul olyan duzzadt, mintha már fog volna, de mégsem akar kibukkanni a kis gyöngy. Nem nagyon fájlalja, szerencsére, így még ráér...
Viszont ma reggel, amikor felöltözött és megkapta a bukóját is, nekiindult. Négykézláb. Csattogtak a kis tenyerek, zene füleimnek. :):) Ügyesen, mintha mindig ezt csinálta volna. Azt hittem, a kórház majd kicsit visszaveti a mozgásfejlődésben, hát tévedtem.
Íme a kis csattogónk:
És hogy milyen most?
Jóevő.
Legalábbis ha van társaság, ami lehet egy kanál is, akkor nem forog, nem akar kimászni a székből. Lassan, de sokat eszik, nappal ötször szilárdat, kétszer szopit, éjjel pedig megszámlálhatatlanul sok anyatejet.
A legjobban azokat kedveli, amit én csinálok, és üvegesből is csak azt eszi meg, ami nekem is ízlik. A héten kaptunk a kórházban borsópürét, fintorgott, megrázkódott, nem kérte. Megkóstoltam, nekem se kellett volna. :)
Szereti, ha a kezébe adok valamit, szívesen elrágcsál bármit, legyen az uborka, kölesgolyó, vagy alma.
Jólalvó.
Mellettem alszik el, most, hogy ezt jól megszokta, általában velem együtt. Mire ő elalszik, én is... Fogalmam sincs, hogyan fogjuk tudni rövidebbre venni az estének ezt a részét, mert szeretnék a lányoktól is elköszönni, legalábbis még akkor, amikor ők is ébren vannak.
Mert persze olyan jó, ahogy a kis buksi keresi a helyét, hol a hasamon, hol a mellkasomon, míg végül általában az arcomba bújva, a fejét fognom kell, cserébe ő vagy a számat, vagy az orromat fogja.
Nappal babakocsiban alszik kint, ha épp a szomszédban nem zörög az úthenger...
Nappal kettőt alszik, egy hosszabbat és egy rövidebbet, és mintha lenne benne rendszer, mert másképp észre sem venném. :)
Játékos.
A csörgő, a könyv, de csak a puhalapú, mert a keménykötést nem lehet gyűrni és tépni. Soha ennyi könyvünk nem sebesült még meg, de soha ennyi játékról nem derült még ki, hogy milyen hangot ad a radiátornak ütve, vagy a földhöz csapkodva. Mindent ledob, figyeli hol áll meg. Szereti a labdát, és mostanában a gumiból készült dolgokat. Mindent megkóstol, rág. Az arcunkat is.
A fürdőkád igazi kikapcsolódás neki, a vizet, legyen mély, vagy sekély nagy örömmel fogadja.
Tegnap óta tapsol, pápát int, kukucs játékot játszik.
Testvérszerető.
No meg társaságkedvelő. Ha négynél többen vagyunk körülötte, ragyog. Nem gondoltam volna, hogy ennyire ragaszkodik a lányokhoz, de a pár nap kórházi szeparáció után olyan boldog volt a találkozásnak, hogy vitathatatlan, testvér már ő is. Megy a lányok után, bekuckózik velük az asztal alá, és ha futnak, feszülten várja, hogy elmenjenek mellette, és ha odaérnek hozzá, leveti magát a földre, kapál a kezével-lábával, közben kacag. :)
Dumálgatós.
Cuppog, csetteg, kommunikál. Tetete, bebebe, ajajaj. És ha valami nem tetszik, nagyon hangos. :)
Örökmozgó.
Egyre ügyesebb, bár a kis szépséghibákat nem sikerül kijavítani. Most, hogy az a cél, hogy minél biztosabban mozogjon, nem is erőltetem, hogy ne üljön be a térdei közé... remélem nem lesz késő két hét múlva elkezdeni javítgatni.
Tegnap a lépcsőt célozta meg, lefelé már egészen profin jön, felfelé egy lépcsőfok a mérték. Tulajdonképpen egész nap mellette vagyok, mert megállás nélkül megy, feláll, felül, mászik... én pedig féltem. Egyelőre nagyon...
Nagy.
9100 gramm, a buksija 46cm, a hosszát este megmérem. Sok sok szőke haja van, és egyre sötétebb kék a szeme.