Feszült vagyok... és szerintem Dani is az. Csak ő ezt koncentrált állapotnak hívja.
Pedig szerintem feszülten koncentráltak vagyunk.
Ebből pedig az is következik, hogy a gyerekek is feszültek, szétcsúszósak lettek.
Szépen beleforogtunk a saját kis spirálunkba, és nem látom, hogy melyik végén kell megragadni, és rázni egyet rajta, hogy forduljon egyet és energiaplusszos legyen újra.
Pedig elég nagy adagra volna most szükség.
Valahogy idillibb lett volna a külföldre költözésünk egy ajánlat, majd döntés, majd szerződés ügymenetben, mint egy döntés, várakozás, várakozás, ajánlat, várakozás, írásos ajánlat várakozás sorrendben. Most épp megint a várakozás fázisában vagyunk, miközben teljesen úgy teszünk, mintha menni készülnénk... Vagyis nem teljesen, mert addig nem kezdek el pakolni, amíg nem biztos. Persze rajtunk kívül mindenki más úgy gondolja, hogy biztos ez, csak idő kérdése... Fogynak a napok, a tervezett november első hetében esedékes útnak indulásunkig, a teendők pedig ezzel szemben nem.
Picit feszélyez, hogy nem látom, mikor és hogyan fogom becsomagolni a házat, elkészíteni a gyerekeket, ...
De a leginkább a türelmetlenségünk feszélyez.
Namármegint egy nyafogós poszt... na ezért nem írok :(:(
Tidak ada komentar:
Posting Komentar