Hárman vannak

Áron szép lassan az összes babadolgát maga mögött hagyja. No persze, amikor éjjel szuszogva bújik, akkor érzem én, hogy milyen csepp még ő (is), de kétségtelen, hogy egyre többször nézünk össze Danival, ha látjuk a Hármat, hogy már Áron sem baba.
Teljes értékű családtag volt mindig természetesen, de nagyon más úgy ülni esténként a vacsora asztalnál, hogy minden gyerek körülöttünk van.
Minden csíntevésben szeretné kivenni a részét, megy a "nagyok" után, akik többnyire befogadják. Hamar megtanulták azt is, hogy ha valamit nagyon féltenek, akkor azt tegyék magasra, de ez nagyjából a babákra, és a könyvekre korlátozódik. Ha duplóval játszanak, Áron is csatlakozik, a lányok azt sem bánják, ha néha ledől egy egy felépített fal... Szeretem.
Amennyire félt Áron Mimitől picikeként, mostanra cinkosok lettek. Ha Ájá meglátja Mimit, kacagni kezd, és várja, hogy merre indul Mikolt, követi, figyeli. Mimi pedig szívesen játszik vele, mászósat, rombolósat, csörgőset, bármit.
Két hete volt talán az első eset, hogy Áronunk egy gyerekszéket tolva maga előtt elindult két lábon felfedezni a lakást. Mára már bármi megteszi, tegnap pl. a ruhaszárító állványt tologatta, amíg bírta.
Ma délelőtt Mimi beült a játékbabakocsiba, Áron pedig odareppent hozzá, felállt, és tolta. Körbe-körbe. Hanna ugyanis nevetgélve segített nekik a kanyarokban, így végül hárman játszottak, nagy egyetértésben.
De volt már olyan is, hogy betelepedtek az asztal alá, és ott tették a dolgukat. Könyvet nézegettek, ropit rágcsáltak.
Tudom, hogy a hármasságban sokszor kettő plusz egy a felállás (ezért is szeretnék annyira egy negyediket is majd), egyelőre mégis olyan ígéretes, ahogy ezek Hárman együtt léteznek.
Varázslatos világ ez, nekem pedig szívet melengető... nem is kicsit...