Hanna nem akar

Ma reggel, először a pályafutása során, Hanna azzal állt elém, miután lekóvályogtam az emeletról, hogy nem szeretne oviba menni.
Elég gyorsan magamhoz tértem (az éjszakából semmire nem emlékszem, pedig Dani szerint többször is fenn voltam... elfáradhattam az öt nap alatt...), és igyekeztem valami nagyon jót kitalálni.
Nyilván úgy, hogy én itthon vagyok, ahogy mindenkim más is, kivéve Danit, aki ma kivételesen dolgozni ment, nem nagyon volt vonzó Hannunak az óvoda.
Mesélni kezdtem neki, hogy van az úgy, hogy a papának nincs kedve reggel dolgozni, vagy a mamának régebben iskolába, munkába menni, aztán amikor elindulunk, már sokkal jobb, sőt, mire kiérünk a buszhoz, már alig várjuk, hogy kiderüljön, vajon mi lesz ma a reggeli az oviban.
Azt hiszem a busz és a reggeli voltak a kulcsszavak, Hanna arca felderült, felöltözött, és elindult. Biztonság kedvéért vitte magával az őzikéket, amiket tegnap kapott.
Az udvaron az utolsó kérdése az volt, amit hallottam, hogy Papa, a Mimi nem sír? De jó.
És elment. :)