És akkor beköszöntött az ősz

Beindulnak a foglalkozások, ami főleg Mimit és Áront érinti majd, hiszen Hannát már óvodás... Ez a rész nagyon fura, és tény, hogy két gyerek, az nem három. Örülök, hogy Hanna az oviban hallgatja a mesét a szőnyegen ülve, és szilvát eszik közben. És még el sem kezdődtek a szervezett dolgok...
Áronnal a héten újra Kornéloztunk. Végre. Vagy egy hónapja próbálom elérni, időpontot kérni, de nem sikerült. Hétfőn viszont a régi időpontunkban mehettünk, és bár nem volt boldog attól, amit "vittem", aggodalomra semmi ok. Újra megerősödött bennem, hogy a legjobb helyen vagyunk mozgásfejlődés szempontból. Amikor én azon aggódom, hogy Áron gátülésben ül, és feláll miközben inkább mászni volna neki jó, Kornél legyint, és megnyugtat... Nem kell ám a tökéletességre törekedni, kontextusában legyen rendben a fejlődése, és persze igyekezzünk minél kevesebb lehetőséget biztosítani pl. a beülésre, de rendben lesz.
Szeretem, hogy nem egy módszer, amit ő csinál, és nem egyenfoglalkozás. Persze az alap az egy, de hogy melyik gyerek mikor és hol tart, az egyéni.
Hannának a héten vettünk salus cipőt, régi restanciámat tudtam végre magam mögött ezzel, ráadásul a nagyon csúnyák közül ez még szépnek is mondható. Hanna szívesen hordja, az oviban a benti cipője is ez lett. Eszembe jutott ennek kapcsán Mikolt, hogy vajon neki is befelé dől-e a lába. Megkértem Kornélt is, Angélát is, nézzenek rá, és mindketten azt mondták, teljesen rendben van, szép a lába, csak sokat járassam a szőnyeg alá helyezett tárgyakon, vagyis egyenetlen felületen, mezítláb. Örömhír! Az első igazolás számomra arról, hogy érdemes volt odafigyelni arra, hogy hogyan ül.
Pénteken már néptánc is van talán, szerdán délután lehet hogy eljutunk dalolkára, és ha lesz módunk, csütörtökön úszni is jó volna.
Hogy azért legyen egy kis emlékeztető is arról, miszerint a gyerekek kétszer betegek egy évben... Tegnapra én teljesen, Dani kicsit kevésbé, de kidőltünk. Influenza lehet, nekem olyan érzésem volt, hogy cseppfolyóssá válok hirtelen. Mára jobb, de minden porcikám fáj, a legrosszabb a hátam, mellkasom.
Hanna köhög, éjjel hiába párásítok, egyszer felkel és öklendezésig, hurutosan köhög.
Ma hajnalban méz, prospan és egy kis ivás után azt kérdezte:
- Mama, most akkor aludjak, vagy felkeljek?
- Szerintem inkább aludj.
- Hát... ha végre abbahagyom a köhögést, majd alszom is.
Szegény...
Így a mai délelőttöt a homeos doktornéninél is töltöttük, szerencsére semmi komoly, a tüdeje tiszta, kapott golyókat, én pedig megnyugodtam.
Márciusig csak meggyógyulunk... :)