Fanfárok zengjetek!!!

Dani tegnap elment, és csak csütörtökön jön haza.
Az estét anyukámmal közösen csináltuk, elkel egy harmadik és egy negyedik kéz ilyenkor. Annál is inkább, mert Áron reggeltől estig kézben volna, és ha csak a szememet leveszem róla, már reklamál. Régebben ment az este egyedül a hárommal, de mostanában szinte kivédhetetlen, hogy ha egyedül vagyok velük, ne sírjon minimum kettő. Remélem ez is csitul majd...
Nos az esti elalvás nem ment minden zökkenő nélkül. :) A lányok példásan lefeküdtek, a szokásos, 10+ időpontban, Mikolt olyan fáradt volt, hogy hamar elaludt, Hanna még egyszer kijött orrot fújni.
Áron viszont...
A legújabb verzió nála, hogy felélénkül a fürdés után, és nagyjából éjfélig szórakoztat bennünket. Iszonyú édes, olyan arcokat vág, hogy meg kell egyem, közben persze alig élek már ilyenkor, és szívem szerint egy nagy adag altatót adnék neki, hogy kidőljön. De bírja. Kicsit emlékeztet Hannára.
Kitalálta, hogy ha az alsó állkapcsát előrébb tolja a felsőnél, és úgy tátog, akkor kattogni tud. Nagyokat kacarászik magán, és persze én is...
Tegnap sem akarózott 11kor ágyba kerülnie, sőt, háromnegyed 12 volt, mire végre szólt, mehetünk.
Előtte evett egy felnőttnek is elegendő adagnyi rizs-alma-körte-banán kompozíciót vacsorára, majd mikor (én kis naiv) azt hittem, hogy mehet aludni, 11kor megszoptattam, aztán még megette a maradék ebédjét is fél 12 tájban. Ezek között pedig kétszer adtam neki camomillát, bízva a jótékony hatásban, hátha a fognövesztés zavarja...
Ja, és még biztos ami biztos alapon, szopizott is egy legeslegutolsót...
Éjfélkor enyém volt a nap :):)
Fél kettőkor kerültem ágyba, előtte Daninak írtam, kérte, küldjek egy kívánságlistát. A lányoké hosszabb lett, az enyém csak ennyi: szeretnék egy átalvós éjszakát. Komolyan gondoltam, de mosolyogtam is rajta.
Ugyanis Áron uraság hajnali kettőtől nagyjából négyig nonstop szopizik, amibe vagy belealszom, vagy félálomban merengek. Megszoktam azt hiszem, van egy csendes zsongás alapjáraton a fejemben mindig, de ha reggel kapok három órát egyben, azzal elvagyok.
Ha egyszer egy héten sikerül délután is aludnom, akkor érzem csak igazán, mi marad ki éjjelente..
Szóval visszakanyarodva, hogy bírjam csütörtökig, igazán jólesett volna egyben több, mint három óra.
Egyszer ránéztem az órára fél háromkor, készülve, hogy ugorjak... de nem kellett.
A következő ébresztés fél hétkor FÉL HÉTKOR érkezett, amikor Áron életében először egyszer és utoljára enni kért, majd a kezemet fogva aludt tovább negyed kilencig. Alig hittem... alig hiszem. :) Ha így teljesülne minden kívánságom...
Danikám, most már csak a lányok listája van hátra... de lehet, hogy most neked esne jól egy átalvós éjszaka...