Áronunk 19 hónapos

És már nem a legkisebb... sőt. :) Lelle érkezésével irreálisan gyorsan nőtt nagyot, és csak nézem, hogy tényleg mennyire kisgyerek és nem baba már.
Leginkább a mozgása, és a kommunikáció az, ami sokat változott az elmúlt egy hónapban. No meg az alvás helye, ami miatt nagyon örülök, hogy sikerrel járt, mert Lelle sírósságát nem hiszem, hogy jól viselné éjjel... Igy a lányoknál nagyon jó helyen van, és bár voltak már igazi átaludt éjszakái is, mióta újra egyesült a család, háromszor ébred, és kiabál nekem. Melléfekszem ilyenkor, reménykedve, hogy Lelle nem ébred a másik szobában... megszoptatom, és fogom a már nemisolyan apró kezeit.
Szeretem ezeket az összebújásokat, mert amellett, hogy a leghatékonyabb mellszívóm ő, és általában a legjobbkor tesz nekem nagy szívességet, olyan jó megfogni a kemény, kerek nagy kobakját, és simogatni a markáns kezecskéket. Lelléhez képest olyan nagy... és csak sóhajtozom.
Autózik, és vadul. Rohangálna, ha tehetné egész nap. Két lábbal ugrál, egyesével veszi a lépcsőfokokat, száguldozik a motorjával, és Mikolt futójára fáj a foga. A lányok után megy mindenben, igyekszik kapcsolódni, a maga eszközeivel. Durva... sokszor. Ha egy játékot szeretne, ami épp másnál van, képes a legerősebb frekvencián kiabálni érte, és üt. A lányok meg menekülnek...
A könyveket már szépen lapozgatja, de sokszor tép is, főleg a kihajthatós könyvek belső képeire kíváncsi annyira, hogy leszakítsa a füleket... már sokadszorra ragasztom vissza.
Fest, rajzol, a síneket összerakja, legozik.
Mostanában ismét inkább segítséggel eszik, de ez rajtunk múlik... Pohárból iszik, és ha kell, a nagy vizespalackból is. Minden szekrényajtót kinyit, mára már a hűtő sem akadély, ott hosszú perceket tölt a választás gyönyörében, aztán általában egy joghurtot választ.
Ha nem hagyom, iszonyúan megsértődik, ő az egyetlen gyerekem, aki a klasszikus földhözverős hisztit produkálja.
Rengeteget szeretne kézben lenni, most ismét különösen, látom rajta a zavarodottségot, és a kisemmizettség bánatát, amikor Lellét szpotatom, vagy fogom. Húz, menjünk...
Lellével igazi finom úr, simogatja, felül a kanapéra, és mutat maga elé, hogy tegyük az ölébe. Széles mosoly szalad végig az egész lényén, amikor megkapja... nagyon szeretem nézni őket együtt.
Mikolttal halandzsáznak. :) Ez a legújabb talán, hogy folyákonyan kezdett el babanyelvet használni. Ha valamilyen szót tud már, akkor azt konkrét helyzetben mondja csak, ha játszanak, akkor pedig oda vissza dumálás folyik. Mikolt nagyszerű partner ebben, hosszasan beszélgetnek így. :)
Biztosan van egy csomó új szava, de már fogalmam sincs, hogy hol hagytam abba a rögzítést... Mondja, hogy hajó, alma... figyelem még, és leírom, ha van még :)
És nagyon hatékonyan mutat... mármár jelelésnek is gondolhatnám, pedig ez megint kimaradt az életünkből, de ő rájött, mennyire hatékony. Imádom.
És persze biztosan rengeteg apróság, ami a lényét adja kimaradt... mindenesetre olyan jó, hogy van egy kisfiunk is, hogy épp Áron az. Egy igazi kis mókamester, egy kis dömper, ugyanakkor pedig érzékeny, mély ő is... no meg okos :):)