Először ötösben... meg az esti menetről

Úgy volt, hogy Dani a héten nem megy be, hanem itthonról dolgozik.
Általában ha valami úgy van, az nálunk csak olyan, mint a tanmenet... ami arra jó, hogy lehessen mitől eltérni...
Sőt, általában ha azt mondja, hogy korán jön, az csak azt jelenti, hogy megpróbál, vagy igyekszik, és általában közbe is jön valami... és egyáltalán nem jön korán, sőt.
De csak általában... nem mindig.
Most épp általában napunk volt, és bár arra számítottam, hogy öt kötül már itthon lesz, csak fél hét után sikerült hazaérnie.
Vagyis reggeltől estig magunk voltunk.
Mikor Áron született, egyetlen ovis gyerekem sem volt, vagyis minden Dani nélküli napon hárommal voltam odahaza, és a legnagyobb is épp csak hogy elmúlt három, a kisebbik pedig még alig volt másfél.
Ma viszont a két kislányt reggel elvitte Dani oviba, így nekem csak kettő maradt délelőttre.
Áron korábban ébredt, mint Lelle, így vele közösen megreggeliztünk, közben nevetgélt, és rengeteget evett.
Gymobrees nap a kedd, és mert arra számítottam, hogy Dani korán jön :), elvittem Áront, meg az ágyából kikapott kis csomagot, a legjobbakban bízva. Otthon volt olyan is, hogy hármat vittem csiribirire, pedig overálos idő volt... (mondogattam magamnek ezeket, hátha attól könnyebbnek tűnik a feladvány... és tényleg... kivéve, hogy most azért óvatosabb vagyok, és a hátam közepére sem kívánom az effajta kihívásokat... viszont Áronnak is, nekem is jólesik a kikapcsolódás)
Lellikénk nem aludt az úton, és amikor odaértünk enni is kért. Megszoptattam a kocsiban, Áron tőle egészen szokatlan türelemmel viselte, aztán babakocsiba tettem, Áront kézen fogtam, és fellifteztünk.
A babakocsit a sarokba toltam, May férje ült mellette, és amikor Lelle kinézelődte magát és sírdogálni kezdett, tologatta... mire odaértem hozzá, már megnyugodott. Pár percre... Viszont zsebbe téve azonnal elaludt, így végigcsináltuk a foglalkozást, Áron hozta a pörgős formát, a végén pedig engedett beszélgetni is.
Elfáradtunk, de megérte.
Hazafelé beugrottunk a lányokért, itthon kicsit szétesett mind. Az ebéd és az azt követő altatás húzós egyedül, no meg az este, de azt egy kivétellel nem kellett még egyedül csinálnom. Ebéd alatt még valahogy elevickélek, Lelle a kezemben, vagy a zsebben, vagy a kiságyban, épp milyen a kedve... de kettőt etetnem kell. A nagyobb fejtörést a délutáni alvásig való eljutás jelenti, ilyenkor Áron még szopizna, Lelle pedig nem alszik. Lent szoktam hagyni a kiságyban, míg Áron el nem alszik, aztán tudok lejönni hozzá.
Ma csak reménykedtem, hogy kibírja nélkülem ezt a negyed órát. Kibírta. Engesztelésképpen másfél órát ringattam... Végül ő is elaludt, és én is. :)
A nagyok sokára ébredtek, először Áron jött, aztán a lányok, Lelle pedig majdnem hatig meg sem rezzent.
Uzsonnáztunk, és vártuk a papát, aki ma korán jött... volna.
Yohanáék voltak nálunk, felköszöntötték Mimit, végül a papa is befutott, és hétkor elindultunk biciklizni egyet, csak hogy kint is legyenek legalább egyszer egy nap.
A nap abszolválva, kisebb összezördülésekkel, de sérülésmentesen...
Nyolcra már eléggé elfáradok, pedig ilyenkor kezdődik az esti nagyüzem. Még úgy is sokszor kihívás ez, hogy ketten vagyunk rá...
Rendszerint nem esznek semmit szívesen, és Hanna fél kilenckor egy másik dimenzióba kerül, rohangál, hangoskodik, ugrabugrál. Magával rántva a többieket is...
Valamit változtatni kellene az eddigi rutinon, mert nem fér bele, hogy még rendet is tegyek a konyhában és az asztalon fürdés előtt, anélkül, hogy végképp elszabadulnának a kiscsikóink (altatás után már sem erőm, sem kedvem nincs hogy nekiálljak a pakolásnak, suvickolásnak...)... ha pedig Dani egyedül viszi fel mind a négyet, akkor vagy ő nem bír velük, vagy én nem érem őket utól... vagy mindkettő.
És ha végre mind lefürösztve, akkor még el kell jutnunk az alvásig...
Valószínűleg rá kellene vennem Áront, hogy mondjon le a szopizásról és aludjon el egyedül (nulla érdeklődést mutat a téma iránt), és akkor azonnal mehetnék a sírósbabámhoz, aki szintén kemény dió... és 11ig levegővétel nélkül képes kiabálni.
... de mint tudjuk, minden gyerek elalszik egyszer, ez nálunk nagyjából 11+... és akkor olyan szépek, hogy én is kisimulok... pláne, ha még egy rész grészklinikát is sikerül megnéznünk kettesben, anélkül, hogy bármelyikükhöz szaladni kellene. És aztán kettő körül kezdődik a nulladik műszak...