Orvosnál

Tegnap éjjel, miután még mindig semmi jele nem mutatkozott a javulásnak, úgy gondoltuk, jobb lesz, ha ma meglátogatjuk dr. Veelanet, a helyi rendelőben.
Hogy miért nem indultunk azonnal, és miért nem egy kórházba... Mert Lelle nem akart aludni, és mert úgy éreztem, talán életben maradok... várjuk meg a reggelt.
Három tippem volt a fájdalom okára. Vese, vakbél, sérv.
Danit nem hagyta nyugodni a sérv lehetősége, ő még éjjel utánaolvasott... mire visszaért, elaludtunk.
Délben voltunk végül Veelannél, Lelle szerencsére az eglszet itthon aludta át, Áront is letettem előbb, és a lányokat is. Azt hiszem, Veelan is beírta magát a hiányozni fognak innen listára. Olyan ember és orvos ő, aki érti, mit jelent az orvos-beteg kapcsolat, mit jelent jól kommunikálni, mit jelent együttműködően dolgozni, úgy, hogy közben ő tartja a professziót én pedig vállalom a felelősség azon részét, amit kell. A feleségével együtt nagyon hálás vagyok nekik...
Végigkérdezett minden előzményt, és még az azelőtti lehetségeseket is, és amikor mutattam neki, hogy hol van a góc, illetve, hogy sugárzik, ő vesére gyanakodott. Sajnos tudom, milyen egy vesegyulladás, így éreztem, hogy az nagyjából kizárható, bár vesekövem pl. még sosem volt.
Megultrahangozott, nincs eltérés a két vesém mérete között. Megnézte a néhai Lellelakot is, a korának megfelelően húzódik vissza, és nincs benne semmi oda nem való.
A következő lépes lázmérés, vérnyomás, és pulzus mérés volt, minden rendben, kicsit alacsony a vérnyomásom, és magas a pulzusom, de ennyi. Csinált gyorsan egy vizeletvizsgálatot is... (a mosdóban szembesültem önmagammal, eddig nem sokat találkoztunk a tükörben... és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a szám, ami amúgy igazán piros szokott lenni, most halovény rózsaszín, majdnem fehér...), aminek az eredménye negatív, így a vesét kiszórtuk a körből. Rákérdezett az emésztésemre is, ami eddig fel sem tűnt, hogy gyakorlatilag nincs. Miután a gyerekek születnek, eltelik egy kis idő, mire rendeződik ez a részem, és mert a mozgás élményét eddig Lelle és nem a beleim adták, nem vettem észre, hogy semmi jele semminek ezügyben. Mondjuk ettől meg sosem fájt annyira a jobb oldalam bordaalja, hogy ne tudjak megmaradni a bal oldalamon fekve, mint most...
Kaptam valami szirupot, meg a reményt, hogy amint lesz eredmény, megoldódik a fájdalom rész is.
A másik fő volna a fehérségem volt, talán ez őt is, Danit is jobban aggasztotta, de mert én egyelőre ezzel az előzővel vagyok elfoglalva, az, hogy nem bírok megállni a lábamon, már nem is olyan izgalmas... Csinált egy teljes vérképet, amibe belevettük a tsh-t is, holnap lesz eredmény. Hogy mennyi vért vesztettem, még nem tudja, de felmerült egy kis zacskó belémplántálásának a lehetősége is, amire nem annyira vágyom azt hiszem.
Végül megbeszéltük Lelle holnapi bcg oltását, és még néhány dolgot, majd fizettünk és eljöttünk. Azóta pedig már telefonált, hogy megérkezett a vérkép egy része, a hemoglobin szintem jóóó alacsony, szedjem a vasat háromszor egy helyett... és pihenjek nagyon sokat. Szerinte egy ilyen vérvesztős sztoriból teljesen rendbejönni egy két hónap. Én igyekszem.
És mert van remény, ma már nem fájt annyira a hasam, bár estére ez mindig kicsit intenzívebb, mint nappal. De már van mibe kapaszkodnom, ettől az egséz sokkal elviselhetőbb.
Holnap folytatás...