Mimóci meg az érzelmek

Tegnap este hazafelé jövet az autóban.
Kis előzmény... Petivel skypeoltunk, most először, mióta elment.
Dani az elmúlt hetet itthon töltötte, ettől a gyerekek persze rászoktak, és nehezen élik meg, hogy reggelente elmegy... Mikolt azt is, hogy ő viszi oviba őket, és otthagyja.
Mikolt nem kifejezetten a szavak embere, ha érzelmekről van szó. Nem is volt eddig szüksége a verbális kifejezésre, elég volt csak néznie, tudtuk, mit gondol... Nade most... beindult a szószedet.
- Papa, nem szeretném, hogy dolgozni menjél, mert sírok.
Hanna okfejtésbe kezd, hogy miért kell a papának dolgoznia. (hogy Lellének tudjunk venni mindenfélét, meg ennivalót...)
- Papa, kérek inni...
- Papa szeretném, ha a Peti hazajönne...
- Papa, ne menjél dolgozni. Sírni fogok...
- Papa, éhes vagyok.
- Papa, szeretném, ha karácsony lenne...
- Papa, szeretnék előre menni.
- Papa, elfáradtam... nagyon fáradt vagyok.
:):) azt hiszem minden megvolt, ami lényeges... :):)