Lelle Róza egy hetes lett

Áron mellett fekve azon tűnődtem, hogy kevés nála finomabb, nőiesebb lényt ismerek. Hogy hová vész el az a 3940 gramm, amiből van, nem tudom, mert mindene hosszú és kecsesen vékony.
Ha este úgy aludt el, hogy a combomra fektettem keresztben hasom, a kis feje pedig a kezemben volt. Elfér a tenyeremben az a puha, pihés kis buksi, a kezecskéje pedig éppcsakhogy szélesebb egy ujjamnál.
Jobban vagyok, és ettől sokkal jobban tudok rá is figyelni. Érzem, ahogy elindult a kötődés, hogy már nem lenne mindegy, hogy ki. Elképesztő, hogy egy hét alatt képes az ember szerelembe esni, úgy, hogy közben egy apró, sokszor zajos kis csomag az illető...
Mikolt következetesen JejjeJózának hívja :) imádom. Egészen megváltozik a tőnusa, ahogy csicsergi neki, hogy ittvagyok Jejjejóza, megfoghatod a kezemet... :)
Hanna ma rohant ki az oviból, mert tudta, az autóban van, alig várta, hogy újra láthassa, és egész úton komoly vita tárgyát képezte, hogy ő vagy Mimi érhet-e a fejének egy négyzetcentiméteréhez.
Áron is nagyon finom vele, simogatja, legújabban a kézfejével. :) Csak azt viseli rosszul, hogy nem vagyok kizárólag az övé, de emiatt velem kiabál, Lellének mintha nem is lenne köze a dologhoz.
Lassan ismerkedünk, de ahogy az elején, most is biztos vagyok benne, hogy Lelle egy érzékeny kis manócska, nehezen elalvó, finoman simuló, nem túl intenzíven evő, nagy (Hanna szerint zöld) szemekkel figyelő, kis negyedik.