Valamikor több tíz évvel ezelőtt ezen a napon rendezték az első táncházat Magyarországon, amiből aztán hagyomány is lett, én idén szembesültem először azzal, hogy a napját is megünneplik.
Sokat táncoltam, de a néptánc valamiért, valahogyan kimaradt az életemből.
Pedig gyerekkoromban a Petőfi Csarnokba jártunk anyukámmal, Csilláékkal, akinek az egyik óvodásának a szülei rendszeresen muzsikáltak ott. Elvarázsolt a forgatag, a muzsika, a népi játékok, amiket játszani lehetett, a kézműveskedés.
Aztán már zsenge koromban néhányszor nekiindultam egy egy hasonló rendezvényt végigmulatni, de valamiért nem fogadott be egyik hely sem igazán...
Azért mindig megmaradt a csillogás a szememben, ha igazán jó népzenét hallottam.
Ma délután Danival elszöktünk egy mozi hosszáig a városba, és amikor rengeteg felkavarodott gondolattal a fejemben kiléptünk a Liszt Ferenc térre, megcsapott a zene hömpölygése, valami elképesztő utópiaérzésem lett, de nem engedett a filmélmény sem, meg a népzene lüktetése sem.
Közben Viki telefonált, hogy Zoli, aki gyerekként ott a Pecsában húzta, most minálunk fogja, és héttől a gyerekeké a porond.
Soha jobbkor :), Hanna hetek óta néptáncra vágyik, még a balettot is abbahagyná Ildikó néni kedvéért. Abban maradtunk, ha vége a balettnak erre az évre és még tart a néptánc, mehet.
Hazaérve elújságoltam a gyerekeknek, mi az esti program, Hanna rohant be a házba a pörgős szoknyáért, és olyan gyorsan öltözött, hogy mire beértem, már majdnem csak a virág volt hátra, amit a hajába akart tűzni erre az alkalomra.
Mikolt is kékfestőt kért, Áron is ünneplőbe öltözött, egyedül Lelle nem jött lázba :)
A művházban nem volt még tömeg mikor megérkeztünk, a gyerekeink meg is szeppentek, alig akartak beállni a játékba.Végül Lellét a hátamra vettem és beálltam velük, meg Dani is... aztán ismerősök is jöttek és végül a zenekar is megérkezett (Zoli két gyereke, és egyikük kedvese húzta a talpalávalót... micsoda élmény lehet ez egy szülőnek!!!), a mieink pedig egyre felszabadultabban ropták. :)
Mire összegyűlt a felnőttsereg, már alig lehetett őket megállítani egy pár percre, hogy egyenek, igyanak. Egészen kilencig pörögtek, táncoltak, szaladgáltak, míg mi kívülről (nagy bánatomra...) élveztük a tánctanítást, zenét, forgatagot.Hanna azóta mégjobban szeretne néptáncra járni. Megértem... :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar