A minap a játszón egy kedves kislány a csúszdáért folytatott küzdelemben a dobogóra (csúszda tetejére) érve hangos kántálásba kezdett:
- Én lettem az első, kukorica belső...
Aladár, Hanna szerelme (róla még nem is írtam, pedig megérdemelnék, annyira aranyosak), ehhez csak ennyit fűzött:
- A mi ovinkban is megy egy a hülyeség...
Nos az én kisebbik, legnagyobb oroszlánom menten össze is kapcsolt három, egymástól teljesen független (csak modalitásában egyező) viszont érzelmileg számára nagyon is fontos pillanatot, és jól bevéste. (A hülye szó mostanában az ízlelgetés tárgya, az elsőség a legfontosabb motiváló tényező, és Hanna szerelembe esése valami új...)
Azóta mindenre ezt a kis mondókát használja, ha második lesz akkor is, kit érdekel, hogy nem rímel.
Ma ezt hallottam a kiskonyhából:
- Mindet megettem, kukorica belső!
:) Lassan azért kitalálhatna valamelyik valami újat...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar