Pedig Penangra érkezve a cunami minden emléke megelevenedett, és visszatérve oda, a tenger inkább a félelmeim netovábbja volt, mint idilli, finoman simogató, ringatóan megnyugtató közeg.
Aztán ahogy a harmadik nap a kis motoros csónakban a hullámokon nagyokat döccentünk, magamhoz szorítottam a gyerekek közül kettőt, és az jutott az eszembe, hogy mennyire fontos nekem a víz.
Szeretem a hegyeket, a végtelen búzamezőket nem különben, és az összes természeti csodát, de mégis, a víz az egyetlen, ami semmihez sem foghatóan tölt.
Lehet egy pici tó, vagy tenger, vízesés, vagy a hegyek között megbúvó aprócska tengerszem, a közelében lenni maga a paradicsom.
Talán ezért szeretem Vácot is, meg Szentendrét, és a Balatont, meg Ko Phiphit és Isla Mujerest.
Meg ezért jó nekem bármikor a Millenárisban lenni.
És valószínűleg a sok sok egyéb erényén felül ez vonz a Kopaszi Gáthoz is.
Legelőször akkor jártunk ott, mikor az éttermeket még csak elképzelni lehetett, és rajunk kívül nem sokan lézengtek a csodapázsittal szegélyezett hosszú, egyenes korzón. A játszó már akkor is elég kicsinek bizonyult, de minthogy az akkor az egyetlen lehetséges célpont volt a part melletti nézőtéren kívül, a kisebb gyerekekkel érkezők természetesen ezt lakták be elsőként.
Malajziában is sokszor eszünkbe jutott, mikor azt fantáziáltuk, hogy ismét megnyílik a hovámenjünk végtelen szabadsága, és bár sok társa is akadt, a gát folyton szerepelt a listánkon.
Mióta itthon vagyunk újra és bárhová mehetünk ahová kedvünk tartja, még csak egyszer jutottunk el ide, akkor is csak Áronnal és Lellével négyesben, és kizárólag a parkolóhoz legközelebb lévő vízpartig.
Mert a délutáni alvás kissé keresztbe tesz az idő laza hömpölyögtetésének, és egy fél órás utazás már az a mennyiség, amiről többször is elgondolkodunk, érdemes-e. Nem vagyok túl jó a hétvégi gyors elindulásban.
Pedig akkor is, azóta is azt mondom, KG csak egy van.
Még úgy is, hogy a játszó nem lett nagyobb.
Viszont lettek éttermek, még több sétalehetőség, és egy csomó fagyizó, játszóház, és ha akartunk volna, hajóval is jöhettünk volna (a hajóval érkezés immár felkerült a nyáriprogram listánkra is, bár cseppet sem sziesztabarát a menetrend, legalábbis a hétköznapi).
A gyerekeket alig lehetett hazafelé terelni, és nekem sem volt egyszerű elszakadni (még úgy sem, hogy négygyerekkel magam mellett, mégha a nagymama ki is egészít, nem mindig zavartalan komponálni) annyi jó téma adta magát. A színek, formák, textúrák kavalkádja, a maga egyszerű rendezettségével.
Legközelebb csinálok majd olyan képeket is, amin azt is látni, merre jártunk :):)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar