Kétféle szerelem

Szirka mamája írt egyszer az általa definiált második gyerek szindrómáról. Röviden annyit jelent, hogy míg a második várandósság alatt azt gondoljuk, sosem érhet senki az egyszem szerelem nyomába, félünk a szemünk fényének hiányától a kórházban töltött napok alatt, amikor megérkezik az aki addig második volt, hirtelen az érzelmek középpontjává válik, minden más eltörpül mellette, az egyszem nagynak és sokszor idétlennek tűnik, a pici pedig édes, imádnivaló, és nem is értjük, hogy nem tudtuk eddig, milyen határtalan öröm második gyereket szülni. Aztán lassan helyreáll az új rend, lecsillapodnak az érzelemhullámok, és lesz két, egymástól nagyon különböző, de attól még igaz szerelem.
Így van ez nálunk is. Hanna az első. Szeretem, csodálom, tanulom, és hibázom rengeteget. Harcolunk eleget, és remélem, ettől jobb mamája leszek, előbb utóbb pedig megtanulom, hogyna lehet csaták nélkül mellészegődni. Hozzá a cselekedeteken keresztül vezet az út. Ha jól szeretem, akkor időt ajándékozok neki, programot, élményt. Ha jól teszem, csillog a szeme, boldog, felszabadult. Mikolt szintén az első. Bújós, türelmes, végtelenül simulékony. Neki mindennél jobb, ha ölben lehet, ha megsimogatom, megpuszilgatom. A testi kontaktus alapeleme, létfeltétel. De ha ezt megkapja, olyan világot mutat, ahol időzni felér egy luxusutazással. Kipihenem magam, feltölt.
Jó, hogy ilyen különbözőek, színt, ízeket adnak nekem. Sose gondoltam volna, hogy lehet Danin kívül mást, másokat is ennyire szeretni. :)
... (A gyerekek különböző szeretetigényének kielégítéséről Ross Campbell és Gery Chapman Gyerekekre hangolva című könyvében lehet jókat olvasni.

Hanna szoptat

Ma délelőtt elővettem egy kis füzetet, arra az esetre,ha Hanna olyat mond, vagy csinál, amit muszáj, akkor legyen hova dokumentálni. Mostanában rengeteg ilyen alkalom adódik, én pedig etére mindig elfelejtem a legviccesebb mondatokat, legédesebb mozzanatokat.
Tegnap reggel pl. így kezdtük a napot... Tépte a ruhát magán, egy ideig nem értettem, mit szeretne. Kérdezem tőle, pisilni kell? Válasz: - Éhes a baba. Szopit adok. Segítettem kibontani a bodyjából, ő pedig leült előkészült, és cselekedett. :):)
A tegnapi fejfájásomat ma is sokat emlegette, (én is...)
- Fáj a fejem.
- Szegénykém...
Megvakargatja:
- Hát... tényleg fáj.
Mikolt sírdogál egymagában. Hanna a válla mögül szól neki:
- Ne sírj Mikolt, itt a Hanna. :):)
Egyre többet foglalkoztatja a Mikulás, Karácsony. Nem tudom, honnan ez a láz, ami az egész testtartását, tekintetét, hanghordozását megváltoztatja, ha az események szóba kerülnek, mi nem nagyon készítettük még elő az érkezést, mégis érzi valahonnan, nagy dolgok ezek. Csillog a szeme, és napjában ezerszer hallani:
- Lesz karácsony.
- Lesz karácsony fa.
- Jön a Mikulás.
Anyukám valamelyik nótát énekelte, amiből kiderült, puttonyban hoz minden jót, és hogy meg megrázza ősz szakállát. Este emlegette is:
- Csomagot hoz a Mikulás, puttonyában rázza szakállnak.
Énekeltem neki a dalt, hallgatja, aztán idővel odajön:
- Nem télapó... Mikulás.
Hm...

Mikoltról...

Ha nem lenne olyan hollywood ízű, akkor most megköszönném Mikoltnak az elmúlt két napot. Olyan kedvesen vette az akadályokat, annyira közreműködő volt, én pedig annyira hálás vagyok ezért, hogy azt csak csöpögősen tudom leírni. Végül 4 cumisüveg teljes tartalma került a kis pocakba, ebből kettő nagyjából álmában, és hajnalban már a nagyágyban szopizott rendesen.
A nap első igazi éber evése nem volt sírásmentes. Tudtomra adta, hogy nem volt jó üvegezni, megbántódott és legyek szíves megvígasztalni a sérelmekért. Tettem... estére már nem volt haragban a cicivel.
A történet jó oldala, hogy mivel sosem mértem, nem tudtam eddig, mennyit eszik egy szoptatáskor. Most kiderült. :) 100 ml az adagja, nekem pedig nagyjából 200 ml az a mennyiség, amit egy szopi alatt adni tudok. Eddig is, és még mindig egy mellből eszik, most pedig még inkább megnyugodtam, ha nem jön újabb malőr, elég lesz amit a szervezetem készít. Ma nem is fejtem, mert Andrisnak ma még nem akartunk adni ebből a gyógyszer utáni első tejből, így szabadságoltam magamat és a fejőgépet is, hátradőlve lógattam a lábam etetések után, és nem bosszankodtam a lefolyóban eltűnő tej miatt sem. Kiderült továbbá, hogy Mikolt képes ha szükség van rá cumisüvegből is jóllakni, plusz Dani is kipróbálta, milyen jó érzés enni adni a picinek.
És persze ráadásként újból rádöbbentem, micsoda királyság szoptatni. Mindig kéznél van, mindig megfelelő hőmérsékletű és ráadásul nem csak az evésről szól. Kedveljük.

Mondjuk hogy...

Gomba, gomba, gomba, (gyerek feje tetején nyitott tenyerünkkel 3 kört rajzolunk)
Nincsen semmi gondja. (kézzel mutatjuk, hogy nincs)
Ha az eső esik rája, (két kézzel fentről lefelé, az ujjainkat mozgatva mutatjuk)
Nagyra nő a karimája. (a fejünk körül két kézzel nagy kört írunk le)
Az esőt csak neveti, (mosolyt rajzolunk az ujjunkkal a szánk előtt)
Van kalapja, teheti. (megemeljük a képzelt kalapot)
aztán...
Esik az eső. (mint az előzőben)
Kopog a jég, (combot ütögetjük két kézzel felváltva)
Dörög az ég. (2 lábbal felváltva dobolunk)
Villámlik, lecsap, (egy nagy taps, egy nagy combracsapás)
Kisütött a nap. (karral kör)
és mégegy :):)
Földön nyújtott lábbal ülve ölbe vesszük a gyerököt magunkkal szemben. Hóna alatt két kézzel megfogjuk jobbra ballra billentjük, és imígyen:
Hullámzik a tenger.
Kis törzsével jóóó nagy köröket írunk le, közben mi is követjük testtel a mozdulatot...
Tutajról az ember.
Belefordúúúúl. Itten meg hátunkra billenünk egészen fekvésbe, a gyereket kézzel magasba emelve. Ha bírnám... :):) Hanna nagyon szereti :):)
Kikérdezzük :):)

Kis csoda...

Nádasdy Ádám: Az idő, az alma
Az egyik sámlit otthagyták neki,
azon kuporgott, az óvónéni még
egy almát is adott, a saját otthoni
szatyrából, magánalmát, inkább
kapaszkodni-,
mint harapnivalót, azt fogta két
kézzel, félt egynél többet harapni,
nehogy elfogyjon, mint a gyerekek.
"Majd jönnek érted is, ne félj!"
Hüvelykujját a harapásra nyomta,
hogy ki ne szökhessen az almaság.
Rendet csináltak, az óvónéni és
két nagyon hatalmas nagylány, bedobálták
a macikat a sarokpad felnyitott,
sötét hasába, úgy csukták le, hogy
ráhuppantak, vasalós valaggal.
Az egyik maci feje hátracsuklott,
egy pillanatra még látta a résen.
Aztán lezárult, és csak az idő
nézett szembe vele, a sebzett, gömbölyű.
(IN: A rend, amit csinálok, Versek 1998-2001, Budapest, Magvető)
Ezt találtam. Az akvarell Agócs Íriszé, akibe amúgy is teljesen beleszerettem, ő illusztrálta pl. a Pagony kiadta Jancsi és Juliskát, de a még nagyobb szerelem Cipelő cicákat is, akik Berg Judit tollából születtek. Remélem ezzel kicsit ledolgoztam a lopás bűnének következményeit...
Ami miatt pedig megfogott, az a bölcsi ovi téma ismét. De erről majd holnap, vagy valamikor. Zanzásítva... Jelen lelkiállapotomban úgy látom magunkat a lányokkal, hogy ráér még a közösség, hadd szeressem őket, amíg csak tehetem. Inkább keresek heti x közös elfoglaltságot, ahol olyan emberek tanítják nekik a szépeket, akikben van bizodalmam, és mégis ott vagyok, ha kellek. Azt pedig igyekszem mielőbb kitalálni, hogy hogyan mutassak jó példát nekik a felnőttségemből.

Ovi, bölcsi

Folyamatosan hullámzik bennem a kérdés, kell-e, érdemes-e. Összegyűjtöttem az érveket mellette és ellene.
Mellette:
- Biztosan nagyon hamar elkezdene beszélni.
- Biztosan hamarabb lenne szobatiszta.
- Lenne egy héten két délelőttöm, amikor csak Mikolttal lehetnék.
- Lenne két délelőttöm, amikor időszakosan rend maradna, és lenne időm főzni.
- Több energiám maradna elgondolkodni, mit is szeretnék csinálni a gyerekeken kívül.
- Lenne lehetősége olyan játékok kipróbálására is, ami itthon nincs.
- Tanulna egy csomó éneket, mondókát, festene, gyurmázna, ragasztana többet, mint itthon.
Ellene:
- Mikolt egyre nagyobb, és Hanna egyre szívesebben játszik vele. Ha most elküldöm, ez az élmény, a testvéres, ami nekem pl. sosem volt, kimarad az életükből.
- Ha elküldöm, most, amikor tél jön, és bacitenger, 5 napból hármat biztosan szipog, köhög, taknyol hogy a többi nyalánkságot ne is említsem. Ráadásul azt nem tudja otthagyni a bölcsiben.
- Legalább annyiba kerül, mintha én viszem el csiribirire, úszni, tücsökzenélni.
- Szeretem, hogy velem van.
Ez az utolsó a legerősebb érzelmileg, és ha belegondolok, mennyire rövid az az idő, amit még úgy tölthetünk vele, hogy tőlünk tanul, minket lát, én mondom meg neki, hogy mit meddig lehet, ő pedig alakítja a saját képére a saját világát, akkor ész érvet sem tudok amellett, hogy elküldjem. Ráérünk... Biztosan.

Ránkjár...

Elég volt leírnom, hogy betegség...
Mára kis Mikolt kidőlt. Szegényemnek tegnap még csak az orrocskája folyt, nem is vettem észre, csak éjjel, amikor már szörcsögött, és ma délre elfogyott a maradék egészségkészlete is... Annyit sírt délután, mint egész életében összesen.
Annyira rossz.... :(:( Hanna picinek, amikor beteg volt, (először 9 hónaposan...) végigaludta az egész napot, és másnapra mosolygós, egészséges baba lett belőle. Mikolt fel felsír, vagy mondjuk a sírások szünetében alszik, vörös a kis szeme, és a kezével, szemével kapaszkodik, mellette kell lenni, fogja a kezem, hozzámbújik. Jajj, annyira szeretném, ha holnapra meggyógyulna... :(:(
Szívom az orrát, sinupretet kap, meg kaliumot, egyáltalán nem lelkes tőlük. És szopizik rengeteget, szerencsére nekem már majdnem semmi bajom, és Hanna egyelőre úgy tűnik teljesen jól van.
Pedig... vagy emellett. Szépen alakulnak az éjszakáink, ma hajnalban fél hatkor kért először, miután éjfélkor megetettem lefekvés előtt. Tegnap Dani megmérte, hat kiló. :) Nagyon ügyesen fog már, a kiskendőjét is megkapta, és éjjel szorongatja. Szereti a kezemet is fogni, szopi közben pedig simogat, amit annyira szeretek. :)

Hannahaj

Régóta tervezett kirándulást tettünk ma délelőtt Hannával. A "Másik Ági"-nál jártunk, aki a család fodrásza. Immár Hannáé is. Csütörtökön Dani volt nála, és szombatra időpontot kért a loboncos kislányunknak.
Hanna persze nagyon várta a találkozást, de amint beléptünk az üzletbe, bennakadt a szó a szájában, csak a nagyra nyílt szeméről láttam, mindent igyekszik beépíteni magába. Kaptunk nagy kendőt a nyaka köré, az ölembe ült, és vagy 10 percig tartott az egész, mialatt a haja végéből négy centit levágott Ági. Igazából csak annyit szerettem volna, ha kicsit egyenesebbre formálódna az összevisszaság. A pici tincseket pedig elhoztuk emlékbe. :)
Hanna nagyon boldog volt az élménytől, és bár Áginak egy köszin kívül nem sikerült mást kiszedni belőle, Daninak lelkesen újságolta:
- Kééépzeld el, papa, levágta Ági.
Amúgy ez a kéépzeld el az új szófordulat tegnap óta, e mellé az igen is megjelent, és az idenézz, odanézz is, kellő kunoorításokkal a szóvégeken. :)
A kedvenc mondatom:
- Kééépzeld el, papa, jön a Mikalááás.
Ma leesett az első hó, Hanna figyelte egy darabig, majd ezt is elképzeltette velem, Danival, Petivel, a nagypapával, a nagymamával, másokkal csak a találkozás hiánya miatt nem. Délután a nagypapáéknál maradt, míg mi a kisbeteget hoztuk haza. Dani visszament hozzá, és voltak kint is a hóban, bár nagyon nem maradt még meg. Bent persze sokkal jobb volt, mint a hidegben, mandulát pucoltak, és nem aludt a betyár, ennek ellenére este fél 11 előtt ma sem lehetett lelőni... nem értem.
Amikor vacsorára hazaértek, azzal fogadott, hogy Mimi a tesó, és beteg. Beteg bizony, hamar meggyógyul, remélem... Már 37,8at is mértem, de egyelőre belladonnán kívül mást nem adtam neki erre. A doktornénit nem értem el, marad a saját megérzés. Amúgy 4 órányi alvás után egészen mosolygósan ébredt, még fürdött is egy gyógyat, és aztán megint elaludt. Ő is tudja a dolgát, szerencsére.

Orvososdi

Nem bírom összeszedni a gondolataimat...
Mikolt sokkal jobban van, illetve nem is volt olyan nagyon rosszul, csak nehezen élte meg a hőemelkedést, orrdugulást, emiatt én is nehezebben éltem meg az elmúlt napokat, fizikailag is és lelkileg is. Amikor valami akut elmúlik, visszanézve a helyzet nem is tűnik annyira katasztrofálisnak, mint adott pillanatban, sőt néha banálisnak tartom az aggódásom mértékét, a készültséget, ahogy várom, a következő fél órában vajon mi fog történni.
De persze a helyzetben még nem tudni, merre szövődik tovább a cselekmény, mi a teendő, mennyi energiára van még szükség, hol a vége. Így aztán feszülök, amíg bírok, és csak sokára veszem észre, hogy engedni is kéne már...
Mindenesetre a következő tapasztalatokkal lettem gazdagabb.
1., Érdemes homeopátiás orvost keresni-találni-elfogadni.
2., A tudás és a kor néha nyers modorral, kioktató stílussal jár.
3., A boiron szerek nem jók, de hogy miért, az nem fér bele egy 50 perces rendelési időbe, három darab egyenként 6 perces teljesen irreleváns sztori viszont igen.
4., A felírt szerek Mikoltnál tökéletesen beváltak, vagy meggyógyult volna nélkülük is.
5., Viszont nem kellett semmiféle kemikália ahhoz, hogy ma már a mosolya mellett a szemén se lássam, beteg.
6., Nagy odafigyelésemben nem sikerült azt az egyszerű kérdést feltennem az újdonsült homeopata válsztásnak, hogy mi lehet a baja, és mitől...
7., Jó hír, hogy bár Mikolt harmatoslelkű mimóza, az orrfolyáson és a torkában némi píron kívül semmi baja. Akkor miért volt 37.9 a hője?
8., Ma délután felkerestem a "rendes" doktornéninket, aki tüzetesen megvizsgálta Mimit, és megnyugtatott, tényleg nincs baj, majd felírt orrcseppet, (van benne antibiotikum) köptetőt, és cebiont. A cebiont Hannának keváltottam.
9., A hagyományos orvosunk emberileg tökéletes, a homeos pedig szakmailag múlja felül minden elvárásomat...
10., Akkor mostantól két helyre fogom hordani?....
Képek tegnapról: És máról:
Mikolt ma 16 hetes, szombaton négy hónapos lesz... Hova rohan az idő ilyen ész nélkül???

Találós

Kérdés:
- Mi az, ami Hannát több mint 15 percig leköti, úgy, hogy közben nem lesz nagy rendetlenség, viszont egyhelyben ül, és csendben van?
Válasz:
- Mandarinpucolás...
Csak el kellett kezdenem neki, a többit ő maga elvégezte, bár két darab megevése után a többit már csak a ruhájától szerette volna megszabadítani. Kettőt még megettem én, a többit eltettük holnapra.
A kép további részleteiről:
- Még mindig fekete a zsiványom szempillája, és szőke a haja, bár megjelent néhány sötétebb melírcsík is a napszítta loboncban.
- A fodrászkodásnak semmi nyoma nem látható.
- Elég tekintélyes kerekedés tapasztalható orca tájékon... Mégsem eszik olyan keveset?

4 hónapos

Olyan nagyon jó, hogy van. Az elsőnél a rutinok kialakítása, az állandó bizonytalankodás, és az idő, amit csak rá lehetett pazarolni, 8 hónapot vett el attól, hogy tudjam, a legnagyszerűbb feladat, vállalkozás, kaland gyerekesnek lenni. A másodikból ezek kimaradtak, bánja a fene.
Eltelt négy hónap, és egyre jobban ismerem, értem, egyre erősebb a kötelék. Olyan gyorsan mennek a napok, és annyi minden történik először ezekben a hetekben, hogy nem is lehet hiánytalanul beszámolni mindenről. Azért megpróbálom.
A negyedik hónap meghozta az első cumisüvegezést és az első betegséget is. Ebben a hónapban mentünk először úszni is, és hoztuk meg a döntést ezzel kapcsolatban, tavasszal visszük Mikoltot vízbe legközelebb. Ő lassúbb, érzékenyebb baba, és bár szereti a pancsolást, a betegség nem hiányzik egyikünknek sem. Először ebben a hónapban aludt éjjel is a kiságyában, és cseréltük le a ruhatárát egy számmal nagyobbra.
Napirendünk is van, amit nem én alakítottam, hanem alakult, vagy ha valakinek, Hannának volt beleszólása egyedül. Reggel nyolc körül ébred, miután éjfél körül eszik egyet, és ezt megismétli még párszor az éjjel folyamán. Hajnalban valamikor négy és hat között átveszem a "mijágyunk"ba, ahol szorosan hozzámbújva eszik-alszik. Általában mosolygósan ébred, de ha valaki rámosolyog, biztosan viszonozza, kivéve a betegsége napjait. Délelőtt másfél-két órát van ébren, nézelődik, játszik, aztán elalszik. Számomra a mai napig hihetetlen, hogy ezt magától teszi, sőt nemegyszer a pihenőszékben éri utol az álom, olyankor hagyom, mert nem ébred fel a nap zajára. Délben újabb evés, majd Hannával egyidőben alszik délután, nagyjából három órát. Kora este is van még egy rövidebb alvás, amit mostanában néha már kihagy. Délelőtt levegőzünk, délután valakit meglátogatunk általában. Este fél kilenckor jelez, hogy fürdésidő van, nagyot lubickol, és kilenckor már alszik is.
Az evéssel igazából nem nagyon foglalkozom. Most számoltam utána, hogy nagyjából 7x eszik egy nap, beleszámítva az éjjeli szopikat is, amik szerintem teljesértékűek, az eltöltött időből és a kortyolások üteméből kiindulva. Akkor adok neki, amikor kér. Még mindig. Fejek, és amennyit sikerül, azt a kis Andris megkapja vacsorára. A fagyasztottat tartalékolom még két hónapig, remélem majd mindet megkapják a tejtesók.
Újdonság a játék. Egyre ügyesebben fog, és amit megkaparint, azt a szájába tömködi. Folyamatosan csurog a nyála, ha kézben van, a kezemet is szopizza, rágja. Ügyesen tartja az egész testét már, kézben szinte nem is kell fogni a hátát, ülésben pedig hasizomból húzza fel magát. A hasról hátra forgást elhagyta, oldalra kanyarog, de még odébb van az átfordulás.
Rengeteget magyaráz, gőgicsél, mosolyog. Igazi könnyű baba, de végtelenül érzékeny is egyben. Kiszámítható, és könnyen kezelhető. A két beceneve mosolygyár és örömgombóc. És tényleg. :)
6300 gramm és 63cm.

Ádventi

Ma végre elkészült az ádventi koszorúnk. Részben hanyagságom, részben a hónapvége financiális problémái okán vasárnap nem gyújtottuk meg az első gyertyát. (pszichológus énem egy kisebb magambamélyedést javasolna, katolikus gimnáziumban eltöltött négy évvel a hátam mögött vajon miért nincs az asztalunkon a vallásra jellemző amúgy pedig esztétikailag is kielégítő szimbólum...)
Nos ma, miután Dani és Hanna magunkra hagytak bennünket, Mikoltot jól felöltöztettem és kitettem levegőzni a teraszra, én pedig körülnéztem a lakásban, miből is lehetne koszorút gyártani. Magamban azon mosolyogtam, hogy ez amolyan barkácsműsor-szerű kezdet, a vegyük elő mindent, amink csak van és kreáljunk belőle csodát című. Nálunk sosincs semmi olyan jól használható alapanyag, amiből ízletes ebéd, szépséges asztaldísz válna, és eddig úgy hittem, ha nem szerzem be a hozzávalókat, nem is lesz. Tévedtem... Legalábbis azt hiszem. Tegyük hozzá, Dani tavaly vett egy csomó, azóta is csak porosodó kis izét, hogy majd jó lesz dekorálni. Hogy mit, azt ő sem tudta. Akkor még.
Íme a végeredmény:Belátom, hogy egy kicsit avantgard, (felülről szemlélve sokkal mutatósabb, mert vannak benne mindenféle aranyozott magok is) de a család tetszését elnyerte, úgyhogy marad.
Hozzávalók:
- egy db ikeás alumínium kaspó, 12cm átmérőjű, amiben a pistike idénre befejezte pompázatoskodását.
- négy db ikeás ilaltos gyertya, két éve porosodó.
- néhány kavics, a leander cseréjéből, akinek már nincs rájuk szüksége.
- maradék szalag, amit előszeretettel gyűjtök.
- néhány arannyal lefújt termés, és néhány natur is.

Képek

Vannak pillanatok amikor csak ülni és figyelni a lányokat felér egy egész estés vacsora-mozi-bármi programmal. Ilyenkor annyira hálás vagyok a két gyerekemért, hogy elfelejtem, hogy milyen, mikor Hanna földre vágja magát és kakaduhangon visít, vagy hogy Mikolt egyáltalán nem mutatja jelét sem annak, hogy szeretné kihagyni bármelyik éjszakai szopiját. Ezekben a rövid, de annál tömörebb percekben igyekszem magamba szívni minden apró mozzanatot, hogy a hosszabbnak tűnő egyéb mellett felelevenítve tudjam, jó dolgom van.
A tegnapi nap egészen különleges volt. Azon kívül, hogy a gyógytornásznál jártunk, hazajőve a kisasszonyok a nappaliban játszottak így:
Hanna épített egy egész vonatpályát, ami bár nem ér össze, a maga nemében mégiscsak kiváló. Aztán egymás mellé pakolta a vagonokat, közben pedig beszélgetett velük: "ide, mellé, jó?"
Eközben Mikoltom a pihenőszékben ücsörögve elkapta a mackót, és hamár a kezében volt, meg is kóstolta. Egyre ügyesebben fog, sőt már nyúl is, és a megkaparintott tárgyakat elég hosszan képes a kezében tartani. Megunni még nincs ideje, mert előbb ejti el őket.
A legjobb játék mégiscsak az, ha Hannát nézheti, senki másra nem néz úgy, mint a nagyobbik kisemberre. Bármerre jár Hanna, Mikolt addig tekereg, míg a látóterébe nem kerül. Hanna pedig sokszor enged a kisebbnek, melléül, mesél neki, visszaadja az elejtett játékot, cumit töm a szájacskába, akár kéri az, akár nem. Mostanában Hanna előszeretettel cipeli, cipelné Mimit, akiről mindenki tudja, hogy mimóza jelleme miatt nem érdemes erősebben megfogni, sőt, hirtelen közeledni sem. Hanna az egyetlen, aki bárhogy cibálja, egy hangot sem ad, összehúzza magát segítve a nővérének, hogy könnyebb legyen a szállítása. Kép erről még nem készült, érthető okokból. :)
Délután hívott a kisebbik tejtestvér anyukája, hogy egy hónap alatt egy kilót hízott a pici. :):) Csoda csoda, aztán itt a legnagyobb. Dani szerint ebből a mosolyból fogunk élni idővel :) Tény, hogy Mikolt bármikor, bárkire, leginkább persze nekünk.
Este úszni voltunk, négyen. Mikolt először ment víz alá, nem mondanám, hogy fergeteges sikert aratott nála a dolog, de hamar megvígasztalódott. Ha háton fekve lebeghet, miközben a kezét szopogatja, rendben van a világ. Hanna néha odaúszott hozzá, megsimogatta, Mikolt pedig jól megfigyelte, hogyan kell a partról nagyot ugrani a vízbe.

Mikolt három hónapja

Mintha mindig velünk lett volna...
Dani sokszor mondogatta, mikor még csak három tagú volt a családunk, hogy olyan jó lesz majd látni a második gyerekek nyugalmát, azt a tagadhatatlanul felismerhető különbséget, ahogy a második otthonosabban, beleereszkedőbben van a világban.
Lett nekünk egy ilyenünk. Nem mintha Hannával nem lett volna minden úgy jó, ahogyan volt, mégis nagyon jó megélni, hogy lehet ezt könnyedebben, megengedőbben, lazábban is csinálni, és a sok teendő, tanulandó mellett marad energia is, idő is befogadni a pici illatokat, érintéseket, a pihe puha hajacska simogatását, kivárni, ráhangolódni, és közben nem figyelni senkire és semmire, elfelejteni órát, dátumokat, elvárásokat.
Hálás dolog Mikolttal együtt lenni. És a másik oldalon bánt, hogy Hannával ezt nem éltük meg ennyiszer. Biztosan meg kell fizetni a tanulópénzt, és abban is biztos vagyok, hogy a lehető legjobbat adtam, tettem mindig... és mégis, jó volna vele is hasonlóan könnyedén lenni. Igyekszem.
Mikolt igazi könnyű baba. Könnyű megérteni, szeretni, megvígasztalni, és könnyű kizökkenteni, megbántani, megijeszteni is. Finom, gyöngylelkű, őt nem lehet csak úgy emelgetni, dobálni, és vigyázva kell pozíciót is váltani vele, mert elég egy kis nyomás, és máris sír. :) Jelzi minden szükségletét, pontosan dekódolható, mikor mire vágyik. Ha nincs miért, nem sír. És mindig van miért mosolyognia. :) Mosolyog, ha odamegyünk hozzá, ha megsimogatjuk az arcát, a fejecskéjét, mosolyog szopi után, és akkor is, amikor felébred.
Mióta kidolgoztuk a papagáj módszer, minden itthoni elalvás nagyjából 3 perc, nagyon ritka, hogy sír, az is inkább csak kiabálás. Az ok főleg az, hogy amikor átfordítja a fejét, a cumi nem marad a szájában, vissza kell adni. Altatni nem kell, kicsit kézben van, aztán elköszönök és leteszem. Persze az is segít, hogy egyértelműen látni ha fáradt, vagy álmos, és szívesen megy aludni. De ha nem teszem le időben, akkor akár a pihenőszékben is elszunyókál, de kézben is becsukja a szemét, és nem zavarja, ha zajlik körülötte az élet. A napi adag három részletben egy másfél órás délelőtti, egy három órás délutáni, és egy húsz perces felszínes esti alvás. Kilenc körül kerül ágyba, éjfél körül eszik, aztán négy felé mocorog először. Ez két evésnek számít? :) Reggel nagyjából fél kilenckor kel Hannával egyszerre, bár ma valamiért háromnegyed hétkor ébresztett, sírva... Éjjel még mindig mellettem alszik a nagyágyban, azt terveztem, hogy ma átteszem a kiságyába, de még nem vagyok készen rá, úgyhogy marad.
Szopizik, lelkesen, nem számolom hányszor és milyen időközönként, mert ha éhes, megetetem. A cicit evésre használja, elég gyorsan megtölti a pocakját. Cumizik, és a két "tárgy" között abszolút képes különbséget tenni. Délután például az evés végeztével azt szereti, ha cumival a szájában belémfúródhat. Nagyon ritka, hogy a cicin cumizzon, így ha ahhoz van kedve hagyom :):) Már nem fejek, nincs hozzá türelmem, és mivel kevesebb a tej is, mint az elején, ami összegyűlik, azt nem érdemes lefagyasztani. Csak bízom benne, hogy elég lesz még három hónapig, ami jön, és nem kell majd cumisüvegezni. A mumusom időpontja még két hét... Ha azt átlépjük, azt hiszem megnyugszom majd. Két mellből nem régóta szopizik, és nem is mindig, ami számomra azt jelzi, van tej még elég.
Olyan jó látni, ahogy kezdi felfedezni a világot, a pihenőszékében elég sokat és sokáig eljátszik, közben berreg a szája, és tiszta nyál mindene, amit Hanna előszeretettel törölget. Rengeteget dumál, ha ébren van ez a legjobb játéka. Szőnyegezünk is, hason magasra emeli a fejét, pár napja át is fordult a hasáról a hátára, többször is. Hanna az örök kedvenc, ha a közelében van, figyeli, követi a szemével, beszél hozzá, mosolyog rá, és bármit elvisel tőle. Ma például Hanna hozta, cipelte a pelenkázáshoz, Dani mellettük volt, de csak a kezét tartotta a pici alá, Mikolt pedig láthatóan nem élvezte, de hagyta magát.

Dörzsöli a szemét, nyújtózkodik, húzza magát ülésbe, a kezénél fogva fel lehet húzni akárhányszor úgy, hogy a feje nem billeg már. Tartja a hátán ha a karomon van, ölben ülve elnézelődik bármeddig. Kell neki a biztos bázis és a társaság, így aztán rengeteget kendőzünk, slingezünk, hordozzuk mindannyian. Megismeri a családot is, az idegenekkel óvatos, de mosolygásra rávehető idővel. Hármunkkal teljes biztonságban van, nagyon jó látni, ahogy igazi testvérek kezdenek lenni.
Nagyot nőtt, három hónaposan 5640 gramm és 61 cm. A szemei még mindig kétféle színűek, alkatra pedig nagyon hasonlít Hannára. A haja szőkül és hullik.

Pici Hanna születik

Ma este villámlátogatóba mentünk egy drága barátnőmhöz. Vittünk neki hastartót, meg bogyókat. Nagy pocakkal és kezdődő fájásokkal fogadtak. Nekem pedig végig lúdbőrözött a karom. Olyan csodaszép szülő nőt látni... És olyan csoda jelen lenni egy kis ember érkezésénél... Holnapra egy új Hannával lesz gazdagabb a világ!!! Nagyon szorítok nekik.

Tv

Dani egyszer valahol olcsón megvette a Vukot dvdn, gondolván, az egyik kedvence volt, helyes, és jó, ha megvan idehaza is. Aztán leültette Hannát, melléült és legalább egy percig nézték. Ennyire érdekelte akkor Hannát a mozgó kép.
Aztán Mikolt érkezésével a tv egy kicsit többször volt alternatívája az itthoni játéknak, részben egy véletlen folytán, mivel egy csomagban ajándékképpen egy pompom dvd is mellékelve volt, részben pedig mert Hannának tetszik pompom. Hogy pontosan mi tetszik rajta, azt nem tudom, mert mondani még nem tudja.
Gyerekkoromban odahaza a fekete fehér készülék a nagyszüleim szobájában volt, rendes nappalink nem is létezett, és a tv nézése számomra elég sokáig tabu is maradt. Óvodás lehettem, amikor az esti mesét megnézhettem, (hétfőnként az sem volt... :)) és kisiskolás koromban, amikor színes tv cserélte fel a régi Oriont, Nils Holgersonra emlékszem, amit hetente egyszer, a tornáról hazáig futva épp nem késtem le teljesen. Ennyi. Talán ezért sem lett a tv a kikapcsolódás eszköze számomra, csak akkor ülök le elé, amikor nagyon fáradt vagyok, és mozgókép hiányom van... Inkább nézek filmet dvdn, de persze ennél is szívesebben mennék moziba.
Így nekem eszembe sem jutott Hannának lehetőségként felkínálni a bambulást, (hozzáteszem, mióta gyerekem van, heti egy óránál többet nem volt bekapcsolva a doboz) és ha Daninak nem támad ilyen ötlete, talán máig nem tudná, hogy a fekete üveg mögött képes világ elevenedik meg egy gombnyomásra. De támadt, és én nem hibáztatom érte, rengeteg gyerek néz tvt, és sok helyen alapzajnak használják, családtagként funkcionál. Én csendpárti vagyok, a zene is elfáraszt hosszú távon, Hannával cdt hallgatunk, egy nap egyszer lemegy valamelyik, és elég is. Viszont nem voltam elég direkt, amikor annyit tettem hozzá pompomhoz, hogy nem értek egyet vele.
Pontosan nem tudtam akkor megfogalmazni miért nem, és persze van különbség a csatornák közötti szörfözés, távirányítóval való játék és a mesedvd nézése között. Annyit viszont biztosan tudtam, nem szeretném, ha beszippantaná a forgatag és a pörgés. Pláne, hogy egyelőre a fűben csigaházak után kutatni is teljesen jó program, vagy egy képes könyvet is szívesen elnézeget hosszasan. Vagyis épp elég inger neki, hogy felfedezze a világot maga körül, annak általam "normálisnak" vélt tempójában, ráér még megismerni azt, ami ezen kívül van, majd...
A héten több helyen is belebotlottam a témába, és eléggé elkeseredtem. Először is attól, hogy nem hallgattam a belső hangra, másodszor pedig azért, mert tudom, nem egyszerű visszavonni azt, amit egyszer már megengedtünk... A legjobb összefoglalás Kulcsi blogjában olvasható, legalábbis számomra a legmeggyőzőbb forrás, összefoglaló arról, miért ne nézzen Hanna három éves kora előtt egyáltalán semmit a tvben. Nem szándékom ugyanazt leírni, így aki szeretné olvassa el, érdemes...
Viszont arra jutottam, hogy bár mostanában napi egyszer biztosan bekapcsoltuk Hannának egy vagy két mese erejéig, nem szeretném. Azért sem, mert már igényli, követeli, és hiszti tárgyát képezi. Nem örülök, és rossz érzés szembesülni azzal, hogy valamit elrontottunk. A stratégiák a következőképpen alakulhatnak ennek fényében. A,. kidobjuk a tv-t, B,. marad, de gyereknek nem nézhető...
Hogy ne legyen egyszerű, (kicsit szenvedjünk mi is... ) a B verzió mellett döntöttünk, Dani elpakolta a dvdket és a távirányítókat, és aludtunk egyet. Reggel Hanna harmadik kérése volt pompom, és kisebb harc árán sikerült lebeszélni róla. Cserében felülhetett a konyhapultra és kapott kakaót. (ez a másik nemszeretném dolog egyébként...)Hm... Délben újabb kis harc, de gyurmázással eltereltem a figyelmét.
Ahogy a dolgok most állnak, úgy látom, nem kell nagyon nagyokat harcolnunk, és bízom benne, hogy mikor elég érett lesz befogadni a mozgót, szépen fokozatosan, megbeszélve, de semmiképpen nem korlátlan szabadidős tevékenységként definiálva fogunk tudni bánni ezzel.

Tv mégegyszer

Nem szokásom "kiszólni" a blogból, nem célom, hogy vitát indítsak, sokkal inkább a gyerekeimről írok, és néha a saját dolgaimról, főleg azért, mert vannak, akik nem találkozhatnak velünk olyan gyakran, ahogyan szeretnének...
A tegnapi bejegyzésemmel viszont azt hiszem sikerült darázsfészekbe nyúlnom... Köszönöm a hozzászólásokat, bár nem tudom, hol volt eddig az, aki most írt először, miért pont most, miért pont ehhez...
A gyereknevelésben az a szép, hogy mindenki saját belátása szerint szabadon dönt, hogyan teszi. Ennek kapcsán persze alakulhatnak ki viták, de mivel ezek javarészt hitviták, nincs semmi értelmük. Csinálja mindenki szívből, belátással és kellő alázattal, és akkor nem bánt, rombol. Hanna és Mikolt nevelését rám bízták, örülök ennek, és igyekszem a lehetőségeimhez képest mindent megtenni, hogy elég széles skáláját ismerjék meg a világnak. Vannak dolgok, amik szerintem (ezt szeretném hangsúlyozni, mert mindenkinek szíve joga, hogy azt csináljon, gondoljon, érezzen, amit csak akar) valók, vagy nem valók bizonyos kor előtt. Van különbség felnőtt és gyerek között, fizikai, mentális és pszichés téren egyaránt.
Részemről nem erőltetek olyat, amit nem tartok még időben alkalmasnak egy kétéves, vagy egy három hónapos kisgyerek, csecsemő számára. A tv ezek közé tartozik, szerintem... Mellesleg jónéhány kutatást elolvasva támasztódott alá az elhatározásom, és én döntöttem. Hannával inkább mesét olvasok, gyurmázom, kirándulok, úszni viszem, gyerektársaságba, vagy nézek diafilmet, falva vetítve, könnyen emészthetőt, az ő igényének megfelelő tempóban. És még sorolhatnám. Hogy a tv és a mesenézés jelenleg, és egyelőre kimarad? Nem fog lemaradni semmiről, nem lesz tőle kevesebb, bénább, tájékozatlanabb. Szerintem... Nekem pedig van időm... Ezért kapom a gyedet...

Jó és rossz vegyesen

- Október 30-án reggel megszületett a pici Hanna. 3075 gramm és 55 cm.
- Tegnap úszni voltunk, Dani nélkül, a nagymami segítségével, aki bár a vízbe nem jött be, de volt két szabad keze az enyémek mellé. Mikolt élete első igazi babaúszását végigszemlélődte, nagyjából olyan volt, mint szárazföldön. Háromnegyed óra elteltével azért jöttünk ki a vízből, mert vége lett a foglalkozásnak. Hanna közben Zsuzsival "edzett" jól láthatóan sokat számít, hogy a múlt héten többször is volt vízben. A foglalkozás végén lefejelte a kapaszkodót, felrepedt a szája...
- Estére kicsit folydogált az orra, nem tudom, hogy ennek eredménye, hogy éjjel fél egyig szórakoztatott bennünket, majd több körös ki hol alszik futam után a mi szobánkban kötött ki a matracon. Mikolt közben kétszer evett és egyszer sírt egy keveset. A héten mintha a pihenés jócskán a mínusz irányába tolódna... Kicsit fáradt vagyok.
- Ma délelőtt a Vadasparkban voltunk, találkoztunk egy volt gimis iskolatársammal és a kisfiával Mártonnal, és ha rövid időre is, de nagyon jól éreztük együtt magunkat. Márton egy édes kisember, Hannával megnézték az összes állatot a háziaknál. Hanna mindenkit végigsimogatott a kecskéket meg is etette, aztán megnéztük, ahogy a szürke marhákat kiterelték a mezőre... Hatalmasak, és nem tudom pontosan hogyan állítanák meg őket, ha megindulnának. Azt gondoltam, nem véletlenül van náluk kitéve a tábla, hogy nem ildomos túlságosan közel menni hozzájuk...
- Márton mamája elmesélte, hogy Szendrei Júliának is kétféle színű volt a szeme :)
- Dani ma egész nap nem volt velünk, délután pedig a nagyszülőkhöz voltunk hivatalosak születésnapozásra. peti ma 22 éves, Isten éltesse sokáig. Az alvás után Hanna egészen jó passzban kelt, bár köhécselni is elkezdett, Mikolt viszont gyakorlatilag megállás nélkül sírdogált, nem lehetett megnyugtatni semmivel. Azt hiszem, a kétgyerekes lét legnehezebb pillanatai azok, amikor az egyik az egyik helyen nyafog, hogy inni, elég, kiszállsz, a másik a másik helyen üvölt, mert kakis, éhes, és megy le a nap. Én meg rohangálok a kettő között.
- Indulásra végül Dani is hazaért, és az este is jól telt, Mikolt Dani ölében ücsörögve egy legyezőt figyelt, amint kinyílik, összecsukódik, és annyira tetszett neki, hogy hangosan kacagott rajta. Életében először hallottuk így nevetgélni. :)
- A mai este sem jobb sokkal a tegnapinál, féléjfél, és Hanna még nem alszik, viszont köhög... :(

Minden évben van egy nap

A mostaniban három, amikor Hannát ünnepeltük, szombaton példul a nagycsalád. Jó féle hagyományt indítottunk el, amikor tavaly az egész famíliát meghívtuk hozzánk. Nagyszerű együtt lenni, látni mindenkit egy szobában, tudni, hogy egyszer egy évben biztosan találkoznak azok is, akik amúgy nem biztos, hogy látnák egymást. 16an lehetünk, ebből idén Ferit, Marcit és Petit hiányolva 13an voltunk, összesen 4 generáció. A dédi is eljött, mi pedig örültünk.
A pénteki összszületésnapozásból megmaradt reflexszel Hanna mindnekinek kiosztott egyet egyet a nagyszőnyegre felhalmozott ajándékok közül, a legtöbbet idén Manó kapta, akit Hanna módszeresen Csillázott. :) Bár mindenkitől csak egy egy dolgot kapott, kivéve a nagyszüleit :) így is rengeteg bontogatnivalója volt. A két nagy kedvenc egy bababölcső és egy szeletelhető fából készült szülinapi torta voltak, de kapott még bábokat, könyveket, gyurmát, és dominót is.
Közben Mikolt kézről kézre járt, aki csak tehette, megszeretgette a legkisebb, mosolygós, bújós kisemberünket.
Készült egy csomó kép, majd Hanna elfújta a gyertyákat a tortáján, aztán meg is kóstolta, ahogy azt illik, előbb kézzel, aztán villával is.
Jó volt együtt, köszönjük a finomságokat, no meg a jó társaságot. Jövőre veletek ugyanitt :):)

Az a fránya...

Mikolt életében először "beteg"... Hanna megfázásának nátháját sajnos nem tudtuk időben megállítani és a pici is elkapta. Olyan rossz látni, hallani, ahogy szörcsög, nem kap levegőt rendesen, és kínlódik miatta. Most szembesültem azzal, mennyire jó, hogy Hanna már fújja az orrát.
Mikoltnak viszont porszívózni kell, aminek egy cseppet sem örül. Annyira kikészül tőle, hogy hatalmas könnyekkel zokog, jó ideig meg sem lehet vígasztalni, és a nagy sivalkodásnak persze újabb kiszívandó adag az eredménye. Hanna ilyen korában érdeklődéssel figyelte a műveletet, sőt a Fluimaret kifejezetten viccesnek találta.
Éjjelre odáig fajult a nátha, hoyg többször felsírt, mert nem tudott aludni tőle, én meg törölgettem a kis nózit, és a porszívózást elhagytam, hogy Hannát, akinek mostanában horroréjszakái voltak ne ébresszük föl... Hajnalban mégis muszáj volt...
Homeopátiát adok mind a kettőnek, és reménykedem, hogy nagyon gyorsan lecseng ez a nyavaja, és nem jön új a helyébe...
KALIUM BICHROMIKUM (9-15CH, 3x5 golyó)
Ha az orrfolyás sűrűbb, zöldes-sárgás, nyúlós, kis dugókat fúj ki.
PULSATILLA PRATENSIS (15CH 2-3x5 golyó)
Éjszakai orrdugulás, reggelre sárgás, sűrű orrváladékozás.
APIS MELLIFICA (15CH!! 4x5 golyó!!)
Magas láz, orrdugulással, ha a beteg kevés hideg folyadékot iszik.
ATROPA BELLADONNA (9-15CH 2-4x5 golyó)
Száraz köhögéssel kísért torokgyulladás esetén, illetve gyulladásos tünetekre, hirtelen hőemelkedésre, lázra és az ezzel járó levertségre, túlérzékenységre fejfájásra adaható.
SAMBUCUS NIGRA (9-15CH, 3x5 golyó)
Szipog, szörcsög, de keveset tud csak kifújni. Ez a szer enyhíti az orrdugulást és a náthás váladéktermelődést.
ALLIUM CEPA (9-15CH, 3x5 golyó) vagy SABADILLA (9CH 3x5 golyó)
Ha sokat tüsszög, bő, vizes orrfolyás a panasz.
MERCURIUS SOLUBILIS
Ha a zöldes nátha mellett torokfájdalom, megnagyobbodott, fájó nyaki nyirokcsomók észlelhetők, lázzal, éjszakai, megkönnyebbülést nem hozó izzadással.
HOMEOGÉNE 9
Komplex, a torokgyulladás tüneteinél érdemes hamar elkezdeni.

Majdnem tavasz

Ha nem tudnám, hogy november van, akkor csak a levelek színe miatt derülne ki, hogy jelenleg ősz van, nem pedig nyár eleje. Két éve már hóban jártunk, tavaly ilyenkor pedig fagyoskodtunk, áztunk. Biztosan hiányozna a tél, ha nem lenne, de kibírnám nélküle.
A múlni nem akaró napsütéses időt kihasználva (és nem kevésbé Dani "szabadságát") kirándultunk egyet. Mennyire szeretem, hogy tőlünk bármerre is induljunk, mindenhol erdőben vagyunk 5 perc alatt. Mikolt az autóban elaludt, úgy kötötte a hátamra Dani, hogy fel sem ébredt. Ezzel a hátizsákkal a világ végéig el tudnék gyalogolni, cseppet sem nehéz, sőt kimondottan kényelmes. Az pedig, ahogyan néha hangosabb halkabb horkantásokkal adja tudtomra hogylétét, egyszerűen mosolyfakasztó. :)
Az őszi erdő Hannából a legjobb formáját csalta elő, se egy nyafogás, se egy hiszti. Lábon sétálta végig a majdnem másfél kilométert, sőt út közben versenyt futott az állítólagos bogárral, aki amúgy elbújt, mert fáradt és alszik. Nagy fát keresett, amire felmászhatna, aztán beérte egy kisebb bottal, amivel viszont remekül lehetett az avarban bogarászni, rajzolgatni. Megvizsgált minden bokrot, virágot, öröm volt látni, ahogy élvezi a jó időt, a rohangálást, na meg hogy együtt vagyunk mindannyian.

Story about the Gumbie

Az úgy kezdődött, hogy egy csendes délután kinéztem az ablakon. Sütött a nap, és elméláztam, vajon meddig marad még a meleg. Majd, hogy a kérdésemre választ kapjak, felkerestem az egyik meteorológiai oldalt és azon nyomban meg is rémültem. Ha elhiszem, akkor jövő héten itt a tél. Megszokhattam volna már, hogy az ősz és a tavasz néhány napnál nem tart tovább...
A közeledő tél híre egyben arra is rádöbbentett, hogy a hirtelen megnyúlt elsőszülöttem ruhatára egyelőre viszonylag hiányos, azaz csak derékig megfelelő. Előrelátó szülőként és fejet hajtva a legbelső kényszeremnek, már júliusban vásároltam kályhameleg télikabátot, meg hozzá illő sapkát és sálat. Hiába meresztgette a szemét Danim, amikor Hannával kibontották azt a csomagot, amit a nyár közepén hozott Marika néni a postásunk, és mondogatta, hogy normális ember ilyenkor fürdőruhát keres a gyermekére, eddig még mindig bevált az egy évszakkal előre vásárlás. Azért leállítottam magam, így kimaradt a bélelt nadrág és a bakancs. Ez utóbbi a legsürgetőbb, mert a harisnya+nadrággal egész jól elleszünk egy ideig.
Bakancs, bakancs, egyáltalán nem egyszerű megtalálni a megfelelőt. Először is, mert utálom, és nincs is rá sem időm, sem módom a két gyereket a városba citálni, és boltról boltra hurcibálni, arról nem is beszélve, hogy el sem tudom képzelni Hannát, ahogy hosszasan válogat velem a különböző méretű és fazonú kínálatból. Apropó kínálat... Amiből tehetem, magyar terméket vásárolunk, de a ruha, meg a cipő, ja és a játékok nagy része nem itthonról való. Egyszerűen sírhatnékom van az itthon kapható termékek ár-értékarány viszonyától. Nem vagyok meggyőzhető, hogy tizenezer forintért vegyek bármit Hannának, amit egy szezon alatt fog hordani... Arról pedig nem is szólnék, hogy a minőség kérdésében hol húzódik a tűréshatár nálam példul cipő tekintetében... Pedig azt hiszem nem is olyan nagy elvárás, hogy kénylemes, tartós, vízhatlan, bélelt (ha lehet teljesen, nem az orr részt hifelejtve), viszonylag csinos, de nem csicsás, és megfelelő árfekvésű legyen. Vagy ez, vagy az mindig hibádzik.
És akkor össze is foglaltam, mire vágynék, egyet kifelejtettem, legyen könnyű. Na akkor irány az internet, lehet keresni. Azért még idén is megpróbálkoztam a siestával, tavaly ilyet hordott Hanna és nagyon szerettem, de idén azt a fazont nem lehet kapni, a többi meg vagy nem szép, vagy ölég drága... 16... Viszont van náluk motorozáshoz hibátlan cipővédő!!! És akkor bevillant a Crocs. Biztosan csinálnak télire is lábbelit gyerekeknek. Nekünk nyáron nagyon bevált a mary jane, hátha. És tessék. Itt a crocs nadia fantázia nevű csízma-bakancsa. Pehelykönnyű, vízhatlan, és 50 dollár. Plusz posta... Úgyhogy felejtő, bár ez még mindig nem 16ezer. A hosszas kutatómunka eredménye végül a Gumbie, vagy gumboot, ami olyan, mint egy gumicsizma és egy téli magasszárú cipő keresztezése. Van belőle gyerek meg felnőtt méret, 7 féle szín, és 16 angol font+postáért az ebayen azonnal megvásárolható. Az egyetlen bajom csak annyi, hogy a gumi részén nem ilyen szőrösbéléses, úgyhogy nem tudom, jó lesz-e hóban sétálásra... Dani megszavazta, nekem még kell rá aludnom egy párat.

Változások

Mikolt nő és ezzel újra és újra megtapasztalom, hogy minden csak időszakos.
A napokban az alvás a változás tárgya, ami ebben a családban nem is olyan meglepő. :) Azért Hannához képest még mindig felér egy szanatóriumi kúrával a Mikolttal töltött éjjelek közül bármelyik.
Az éjszakai kettő helyett mostanában legalább háromszor szopizik, a hajnali evészet pedig egészen hosszúra nyúlik. Gyaníthatóan azért, mert egy ideje ilyenkor fekve adok neki enni, amibe mindketten belealszunk, én 2 perc alatt. Hogy ő meddig van ébren nem tudom, de amikor egy óra múlva magamhoz térek, még mindig cicvel a szájában fekszik, csukott szemmel. Ilyenkor igyekszem minél észrevétlenebbül lecsatlakoztatni magamról, és alszunk tovább szoros testkontaktusban. Dani irigykedik is reggelente... :) Lehet, hogy ideje lenne áttennem őt a kiságyba, de ahogy Hannánál azt éreztem, menni akar, Mikoltnál azt érzem, maradna még. Ahogy most alszunk, úgy tűnik, hogy hajnalban úgy is átvenném magunkhoz.
A másik újdonság, hogy amióta náthás és nem kap rendesen levegőt, kevésbé tud hason aludni. Minden altatásnál sírt, Dani ezért a hátára tette a minap, hogy hátha nem álmos még, hadd nézelődjön, majd pár perc múlva így találtam. :) Mivel a kis papagájunk eddig mindig letakarva szunyókált, nincs is róla alvós kép egy jó ideje. Most készült.
Mikolt a héten volt 100 napos. A jeles fordulóra tartogatott egy kis ajándékot, először életében sikerült megfognia, majd a szájába gyömöszölnie a virágot, ami a pihenőszékére van rögzítve. Ma pedig Hanna bábozott neki egy lóval, amit szintén megfogott és megkóstolt. A zajos kép a nagy igyekezetet hivatott ábrázolni, a másodikon pedig a mozdulat kidolgozottságának hiányosságait igyekszik pótolni hosszúra nyújtott nyelvvel.

És hamár a mozgásnál tartunk. Jövő héten elviszem Mikoltot masszíroztatni, úgy tűnik kicsit kötöttebbek az izmai a kelleténél, emiatt is lehet, hogy ilyen hamar át tudott fordulni a hasáról a hátára. Nem gyakran, de időnként bemutatja, hogy még mindig tudja. A produkciónak persze nagyon örülök, a kötött izmoknak pedig segítünk ha szükséges.

Ágota

Jó régen nem találkoztunk vele, pedig nagyon szeretjük. Én már 18 éves korában a szívembe zártam, olyan igazi vagány kamaszlány volt akkor, kicsit biztosan magamra ismertem benne. Tanítottam, ő meg nem tanult, de ennek ellenére mindig jóban voltunk. Aztán tanította más, és végül csak felvették. Most végez, felnőtt lett, és maradt ugyanolyan vagány, érzékeny és nagyszerű, amilyen volt. Mikolt születésnapján ünnepli ő is az évei fordulóját, hihi.
Nem csoda, hogy családunk ifjabb tagjai szívébe is hamar belopta magát. Reggel Hannával kettesben mentünk elé a buszhoz, hogy megmutassuk neki a csacsikat, motorozzunk, levegőzzünk együtt, a találkozástól egészen a Vadasparkig, az én nagydumás sajtkukacom szégyellősen pillogott, szavát nem lehetett venni. Aztán negyed óra elteltével kezdett oldódni, és mire délben hazaértünk, már csak Ágota vehette le a cipőjét, ő kellett a kézmosáshoz, evéshez és a bilizéshez is ő kellett volna, de erről lebeszéltem... Sőt játszani is együtt játszottak. Hannának csak néhány kiválasztottja van, akivel ilyen szoros barátságot köt. Peti az egyik, és Ágota most a második. Van bennük közös, mégpedig az a végtelen nyugalom, ami bennem és Daniban sincs meg igazán. Hanna pedig szívja magába belőlük ezt a csodát, és lelassul, figyel, megnyugszik ő is.
Arról pedig már csak egy mondat, hogy a nyakláncot, amit hozott Hannának, nem lehet levenni róla, és a Szalóki Ági cd, ami nekem is hatalmas ajándék, egyfolytában szól... Este pedig, mikor Hanna mellett fekve vártam az álommanókat, a fülembe suttogott: Ágota, ebéd, pizza... Ha ez így megy tovább, hamarosan újabb randit kell kérnünk tőle. Én cseppet sem bánnám... :)

Hannaszáj

A lépcsőházban hazafelé jövet leesett Matyi, a Lúdas, a báb, Hanna aktuális barátja. Hanna felveszi, nagyon komolyan és az egész szívével megölelgeti, megpuszilja: "Matyi ne sííírj, menni haza, ebéd, alszik, jóóóó?" Ezt a jót pont úgy mondja, mint ahogy mi szoktuk.
Ma délután a nagypapát túrta ki a fotelből. "Napapa nem ide, Hanna nem fér mellé." Aztán bukfencezik egyik fotelből a másikba, közben elhangzik, hogy nagypapa a földön elfér, majd magára mutat: "Hanna, ő, cica. Miááááu."
Este Mikolt éhesen sírdogál a nappaliban, Hanna velem a gyerekszobában. Kérem, menjen szóljon hogy mindjárt megyek és megetetem. "Mikolt ne sírj, mindjárt jön a mama." Dani kérdezi tőle, hogy jön megetetni? "Mikolt éhes."
Simogatja Dani arcát, aki épp előtte borotválkozott: "Papa nem szőrős, nem szúr." Majd kicsivel odébb talál egy kis területet, ami kimaradt, azt is megsimogatja: "... kicsit szúrós"

Hármasban

Töltöttük a mai napot. Hannát a nagyszülei elvitték, délelőtt az állatkertben jártak, aztán náluk aludt ebéd után, és csak ébredés után mentünk érte. Nagyon jól mulattak, Hanna ragyogott az örömtől, amikor mesélte, hogy etettek zsiráfot, a majmok ugráltak a fán, hogy az elefánt felébredt és a halak (fóka) kiugrottak a vízből. Nekem pedig fantasztikus élmény volt hallgatni, ahogy mondja, gondolkodik, és látni, hogy örül, és hogy jól érezte magát. Csak néhány alkalommal tört el a mécses, és mondta, hogy "mama menni hazsa", de az sem tartott sokáig.
Mi pedig eközben az Andrássy úton sétáltunk, ismerősökkel találkoztunk, ittunk egy tejeskávét a Karmában, ami már nem a régi... és kacarásztunk a pincéren, aki valószínűleg a kidobó ember pozícióból tornázta fel magát idáig, bár ne engedték volna... :) Mikolt remek helyet talált a nézelődésre, és ki is használta a nem minden nap adódó lehetőséget, tágra nyitotta a szemeit, és figyelt.
Barátokkal ebédeltünk, találkoztunk Pannával is, aki csak két hónappal idősebb Mikoltnál. A két kislány érdeklődve méregette egymást, bár Pannának Mikolt cumija egy idő után izgalmasabb volt, mint a használója. Megcsodáltuk Manu gömbölyödő pocakját is. Réteseztünk a Normafánál, sétáltunk egy nagyot, és úgy elrohant az a pár óra, hogy mehettünk is Hannáért.
Mikor megérkeztünk épp felébredt, örült nekünk, de az első kérdése ez volt: "Mimi?" Mikolt az autóban aludt és nem volt szívünk felébreszteni. A mobiltelefon új felhasználási módját fejlesztettük ki, köszönet a t-online családbarát csomagjának ingyen, az egyik készülék az autóban, a másik kihangosítva a nappaliban. :)
Számítottam rá, hogy bármennyire is zökkentőmentesen telt a nap, kapunk egy kis büntetést. Este egy kis sétát tettünk, Hanna motorral kirobogott az úttestre, a kereszteződésben értem csak utól. Arra számított, hogy mérges leszek, készült is a hisztire. Azzal sikerült végül leszerelnem, hogy miután elmondtam, hogy nagyon féltem, és nagyon megütheti egy autó, hogy szóljon, ha bárki gyerek az úttesten motorozik, mert azt nem szabad. Így végül csendes aszfaltrafekvés, motordöntögetés lett csak a hisztiből, és pár perc múlva már meg is lehetett ölelgetni. Este pedig le kellett feküdnöm vele az ágyba, és nem is engedett ki, míg el nem aludt.

Legyőztük

Rossz az, amikor az ember gyereke sír... Az még rosszabb, ha nem tudja, miért. A legrosszabb pedig az, amikor azért sír, mert éhes, és nem tud neki eleget adni. Legalábbis nekem. Hannánál három hónapos és majdnem két hetes korában történt, hogy először adtam neki cumisüveget, azért, mert nem volt elég a tejem. Akkor már egy pár napja minden alkalommal hátrafeszítette magát evés után és úgy üvöltött, mint akit nyúznak. Nem értettem miért, csak aznap este, amikor szopi, majd 70 ml pótlást követően elaludt, mint egy kis újszülött. Én pedig csak sírtam, kicsit a saját bénaságom miatt, kicsit azért, mert tudtam, mostantól így lesz ez, és leginkább azt hiszem azért, mert akkor értem meg igazán anyának, fogtam fel, hogy ez a kis csecsemő sokkal okosabb nálam és ha figyelem, megértem, tudni fogom, mit tegyek.
Onnantól minden este kapta a lefagyasztott anyatejet, és csak bíztam benne, hogy kitart a mélyhűtőben várakozó aranytartalék, amíg szüksége van rá. Szedtem homeos bogyót, ittam a teát és megvettem a more milk plus nevű csodatablettát is, aminek köszönhetően nem apadt tovább a tejem. Amikor hat hónapos korában Hanna egyszer csak nem kért délben cicit, tudtam, nyertünk, és nem is kért onnantól üveget. 16 hónapos volt, amikor elválasztotta magát, Mikolt segítségével, akinek akkor nagyobb szüksége volt a szervezetem energiáira mint a nagyobbiknak. A maradék tejecskét pedig Marcinak adtuk, így lett Hannának egy tejtestvérkéje.
Akkor megfogadtam, Mikolttal más lesz, soha nem nézem majd az órát, nem számolom az evések számát, gyakoriságát, szorgalmasan szedem a csodabogyót és fejek a legelejétől, amíg el nem érjük ezt a bűvös kort vele. Megnyugodtam mikor ugyanolyan temérdek volt a tej a születésétől kezdve és tudtam fagyasztani is bőven. Tudtam, hogy elég lesz, mert másképp szopizik, mint a testvére és mert én is más vagyok már. És mégis bennem volt a félsz egészen máig. Sokan sokfélét tartanak arról, kell-e fejni, vagy jobb rábízni a szervezetre és a babára, hogy megtermeljék közösen a magukét. Hogy a fejés mennyire hasznos, azt csak ma tudom igazán, amikor Mikolt három hónapos és két hetes, vagyis mától egy mumussal kevesebb jut nekünk... És két tejtestvérkével több.

Pizsizavar

Hanna ül a kiskádban, Dani pedig öltözteti Mikoltot fürdés után a pizsamába. Jelen esetben két különböző mintájú darabról lévén szó, a megfelelőbe húzza be épp a kis lábat. Hanna összevonja a szemöldökét, majd halkan, de annál nagyobb bizonyossággal szól:
- Bocsánat.... az a Hannáé.
:):) Nem érti, hogy miért fuldoklunk Danival a nevetéstől.

Gyorsan gyorsan...

- Gyorsan, gyorsan, csöpög a szopi... - kiabál, mikor elkezdem Mikoltot etetni a kanapén. Elrohan és egy textilpelussal jön vissza. És tényleg szükséges. :)
- Gyorsan, gyorsan, csöpög a gyurma... - és kuncog a saját viccén.
Játszik, aztán odajön, megnézi kis Mimit, aki még mindig eszik. Mikolt ránéz, mire Hanna megilletődve odébb somfordál. A kicsi persze tekereg, hogy lássa, merre megy a nagy. Hanna visszalopózik, megsimogatja a kis buksit és suttogja neki:
- Bocsánat Mimi.

Őszinteség

Az elalvás nem megy nálunk gördülékenyen, főleg Hanna nehezíti meg minden este. Ma például újra előkerült a szivacs, azon feküdt, mikor Dani kijött tőle, én meg bementem hozzá. Fekszünk a sötétben, mire Hanna feltérdel, odajön, és motyogja:
- Pici puszi. (mostanában ezzel játszunk, nagy vagy kicsi puszit lehet kérni. Nagyon tetszik neki, és ügyesen ad ő is ilyet vagy olyat)
Cuppant egy leheletnyit, aztán visszakúszik. Kis idő elteltével:
- Mama menj ki.
- Alszom...
- Neee, menj ki.
- Jó, de akkor te aludj.
- Nem.
- Hát akkor mit fogsz csinálni?
- Sétálok.
:):):)

Megünnepeltük

Sajnos Mikolt végigaludta, én pedig végigfényképeztem, így olyan az egész archív, mintha egy apuka és egy kislány lenne az egész család... Pedig nemiiiis.
Szóval először is köszönjük mindenkinek az sms-eket, és a hozzászólásokat, mindet átadtam szóban az ünnepeltnek. Másodszor arra jutottam, hogy a születésnapon igenis az édesanyákat is fel kell köszönteni. :) Ugyanis a délutáni szieszta alkalmával a szüléssel álmodtam, és most pont nem esett jól :):) A végeredmény persze mindent megér, de akkor sem. :):) Harmadszor pedig külön nagyon köszönöm az aktív nagyszülők segítő közreműködését, ami nélkül nem lett volna ma torta, és egy adag játék sem. :) Szuper érzés volt újra mindenkit nagyszülői mívoltában érezni!!!
És akkor a lényeg. Az ajándékok, és a család ideális elosztása végett a mai napot négyesben ünnepeltük itthon, pénteken majd egy része a nagycsaládnak máshol, és szombaton a nagyszülők és még egy páran nálunk fognak fület huzibálni.
Ahogy tavaly is, most is a délutáni alvást követően köszöntöttük Hannát. Míg ő szundikált, mi rendet tettünk, és az ajándékokat a nappaliban a nagy szőnyegre pakoltuk. Aztán már csak a kisasszonyt kellett várnunk, amint kis segítséggel szépbe ötözve beront, és mindent egyszerre ki akar bontani, próbálni. A legnagyobb öröm persze a trambulin volt, ezt már nagyon régóta terveztük, de Dani sokszor megvétózta. Hiába, és alaptalanul. Alig lehetett leszedni róla, egész délután ugrált. Persze minden csoda három napig tart, de én kivárom. :)
Kibontottuk az összes csomagot, amikben a következő kincsek voltak:
1. könyvek (Cipelő cicák, Findus és Pettson)
2. fürdőkádba játékok
3. mese dvd Findusról és Pettsonról egyelőre magyarul, de keresem angolul...
4. esernyő
5. hajgumik
6. a zenei fejlesztés jegyében egy xilophon
Semmi baba, vagy babatartozék... Hannának az esernyő volt a második számú kedvence, nekem pedig az a könyv, amit már az első születésnapjára szerettem volna, egy igazi, kézbe fogható napló, róla. És mert a babaszobán vezetett blogunk majdnem 600 bejegyzést tartalmaz, és kinyerni szinte lehetetlen, mert iszonyat sok munka, úgy döntöttem, lejjebb adom. Csak 80 oldalnyi elmúlást szedtem ki belőle, zömmel a hónapok összefoglalóit, és egyéb apróságokat, így az első két év története megvan lapozható formában. Ezúton is örök hálám Misinek aki nélkül nem lenne kézbevehető a nyersanyag. Egyszóval gyönyörű lett... És bár Hanna nem volt különösebben elragadtatva, bár egy idő után lapozgatta, nézegette, majd sokára biztosan örülni fog neki.
Volt tortázás is tüzijátékkal, gyertyákkal, marcipánlovacskával, ekkor láttam igazán, mekkorára nőtt a mi kicsi pici lányunk egy év alatt!
Végül Hanna kibontotta Sára ajándékát is, amiben még fantasztikusabb vízijáték és két könyv volt. Olyan nagyon örült neki, hogy bekuckózott a kincse közepére és azonnal fel is hívta Ágit. :) A képen épp meséli, mi mindent kapott. A köszi már elhangzott ekkor :):)
Mikolt a drága nem sokkal ez után ébredt, nem is sejtve, mi történt míg ő aludt, ezzel együtt érdeklődve nézelődött a trambulinon, amire feltettük, és hogy jobban lássa, mit néz Hanna, gyorsan meg is fordult a hátára. :) Az igényes képekhez szokott kedves olvasóktól ezúton is elnézést kérek a silány minőség miatt, ezen csak a Jézuska segíthet... Mentségemre legyen, hogy 1. őt sem szerettem volna kihagyni, 2. olyan édes :), 3. igazán igyekeztem, de fény nélkül mozgást...