Hanna szoptat

Ma délelőtt elővettem egy kis füzetet, arra az esetre,ha Hanna olyat mond, vagy csinál, amit muszáj, akkor legyen hova dokumentálni. Mostanában rengeteg ilyen alkalom adódik, én pedig etére mindig elfelejtem a legviccesebb mondatokat, legédesebb mozzanatokat.
Tegnap reggel pl. így kezdtük a napot... Tépte a ruhát magán, egy ideig nem értettem, mit szeretne. Kérdezem tőle, pisilni kell? Válasz: - Éhes a baba. Szopit adok. Segítettem kibontani a bodyjából, ő pedig leült előkészült, és cselekedett. :):)
A tegnapi fejfájásomat ma is sokat emlegette, (én is...)
- Fáj a fejem.
- Szegénykém...
Megvakargatja:
- Hát... tényleg fáj.
Mikolt sírdogál egymagában. Hanna a válla mögül szól neki:
- Ne sírj Mikolt, itt a Hanna. :):)
Egyre többet foglalkoztatja a Mikulás, Karácsony. Nem tudom, honnan ez a láz, ami az egész testtartását, tekintetét, hanghordozását megváltoztatja, ha az események szóba kerülnek, mi nem nagyon készítettük még elő az érkezést, mégis érzi valahonnan, nagy dolgok ezek. Csillog a szeme, és napjában ezerszer hallani:
- Lesz karácsony.
- Lesz karácsony fa.
- Jön a Mikulás.
Anyukám valamelyik nótát énekelte, amiből kiderült, puttonyban hoz minden jót, és hogy meg megrázza ősz szakállát. Este emlegette is:
- Csomagot hoz a Mikulás, puttonyában rázza szakállnak.
Énekeltem neki a dalt, hallgatja, aztán idővel odajön:
- Nem télapó... Mikulás.
Hm...