Tv

Dani egyszer valahol olcsón megvette a Vukot dvdn, gondolván, az egyik kedvence volt, helyes, és jó, ha megvan idehaza is. Aztán leültette Hannát, melléült és legalább egy percig nézték. Ennyire érdekelte akkor Hannát a mozgó kép.
Aztán Mikolt érkezésével a tv egy kicsit többször volt alternatívája az itthoni játéknak, részben egy véletlen folytán, mivel egy csomagban ajándékképpen egy pompom dvd is mellékelve volt, részben pedig mert Hannának tetszik pompom. Hogy pontosan mi tetszik rajta, azt nem tudom, mert mondani még nem tudja.
Gyerekkoromban odahaza a fekete fehér készülék a nagyszüleim szobájában volt, rendes nappalink nem is létezett, és a tv nézése számomra elég sokáig tabu is maradt. Óvodás lehettem, amikor az esti mesét megnézhettem, (hétfőnként az sem volt... :)) és kisiskolás koromban, amikor színes tv cserélte fel a régi Oriont, Nils Holgersonra emlékszem, amit hetente egyszer, a tornáról hazáig futva épp nem késtem le teljesen. Ennyi. Talán ezért sem lett a tv a kikapcsolódás eszköze számomra, csak akkor ülök le elé, amikor nagyon fáradt vagyok, és mozgókép hiányom van... Inkább nézek filmet dvdn, de persze ennél is szívesebben mennék moziba.
Így nekem eszembe sem jutott Hannának lehetőségként felkínálni a bambulást, (hozzáteszem, mióta gyerekem van, heti egy óránál többet nem volt bekapcsolva a doboz) és ha Daninak nem támad ilyen ötlete, talán máig nem tudná, hogy a fekete üveg mögött képes világ elevenedik meg egy gombnyomásra. De támadt, és én nem hibáztatom érte, rengeteg gyerek néz tvt, és sok helyen alapzajnak használják, családtagként funkcionál. Én csendpárti vagyok, a zene is elfáraszt hosszú távon, Hannával cdt hallgatunk, egy nap egyszer lemegy valamelyik, és elég is. Viszont nem voltam elég direkt, amikor annyit tettem hozzá pompomhoz, hogy nem értek egyet vele.
Pontosan nem tudtam akkor megfogalmazni miért nem, és persze van különbség a csatornák közötti szörfözés, távirányítóval való játék és a mesedvd nézése között. Annyit viszont biztosan tudtam, nem szeretném, ha beszippantaná a forgatag és a pörgés. Pláne, hogy egyelőre a fűben csigaházak után kutatni is teljesen jó program, vagy egy képes könyvet is szívesen elnézeget hosszasan. Vagyis épp elég inger neki, hogy felfedezze a világot maga körül, annak általam "normálisnak" vélt tempójában, ráér még megismerni azt, ami ezen kívül van, majd...
A héten több helyen is belebotlottam a témába, és eléggé elkeseredtem. Először is attól, hogy nem hallgattam a belső hangra, másodszor pedig azért, mert tudom, nem egyszerű visszavonni azt, amit egyszer már megengedtünk... A legjobb összefoglalás Kulcsi blogjában olvasható, legalábbis számomra a legmeggyőzőbb forrás, összefoglaló arról, miért ne nézzen Hanna három éves kora előtt egyáltalán semmit a tvben. Nem szándékom ugyanazt leírni, így aki szeretné olvassa el, érdemes...
Viszont arra jutottam, hogy bár mostanában napi egyszer biztosan bekapcsoltuk Hannának egy vagy két mese erejéig, nem szeretném. Azért sem, mert már igényli, követeli, és hiszti tárgyát képezi. Nem örülök, és rossz érzés szembesülni azzal, hogy valamit elrontottunk. A stratégiák a következőképpen alakulhatnak ennek fényében. A,. kidobjuk a tv-t, B,. marad, de gyereknek nem nézhető...
Hogy ne legyen egyszerű, (kicsit szenvedjünk mi is... ) a B verzió mellett döntöttünk, Dani elpakolta a dvdket és a távirányítókat, és aludtunk egyet. Reggel Hanna harmadik kérése volt pompom, és kisebb harc árán sikerült lebeszélni róla. Cserében felülhetett a konyhapultra és kapott kakaót. (ez a másik nemszeretném dolog egyébként...)Hm... Délben újabb kis harc, de gyurmázással eltereltem a figyelmét.
Ahogy a dolgok most állnak, úgy látom, nem kell nagyon nagyokat harcolnunk, és bízom benne, hogy mikor elég érett lesz befogadni a mozgót, szépen fokozatosan, megbeszélve, de semmiképpen nem korlátlan szabadidős tevékenységként definiálva fogunk tudni bánni ezzel.