Megünnepeltük

Sajnos Mikolt végigaludta, én pedig végigfényképeztem, így olyan az egész archív, mintha egy apuka és egy kislány lenne az egész család... Pedig nemiiiis.
Szóval először is köszönjük mindenkinek az sms-eket, és a hozzászólásokat, mindet átadtam szóban az ünnepeltnek. Másodszor arra jutottam, hogy a születésnapon igenis az édesanyákat is fel kell köszönteni. :) Ugyanis a délutáni szieszta alkalmával a szüléssel álmodtam, és most pont nem esett jól :):) A végeredmény persze mindent megér, de akkor sem. :):) Harmadszor pedig külön nagyon köszönöm az aktív nagyszülők segítő közreműködését, ami nélkül nem lett volna ma torta, és egy adag játék sem. :) Szuper érzés volt újra mindenkit nagyszülői mívoltában érezni!!!
És akkor a lényeg. Az ajándékok, és a család ideális elosztása végett a mai napot négyesben ünnepeltük itthon, pénteken majd egy része a nagycsaládnak máshol, és szombaton a nagyszülők és még egy páran nálunk fognak fület huzibálni.
Ahogy tavaly is, most is a délutáni alvást követően köszöntöttük Hannát. Míg ő szundikált, mi rendet tettünk, és az ajándékokat a nappaliban a nagy szőnyegre pakoltuk. Aztán már csak a kisasszonyt kellett várnunk, amint kis segítséggel szépbe ötözve beront, és mindent egyszerre ki akar bontani, próbálni. A legnagyobb öröm persze a trambulin volt, ezt már nagyon régóta terveztük, de Dani sokszor megvétózta. Hiába, és alaptalanul. Alig lehetett leszedni róla, egész délután ugrált. Persze minden csoda három napig tart, de én kivárom. :)
Kibontottuk az összes csomagot, amikben a következő kincsek voltak:
1. könyvek (Cipelő cicák, Findus és Pettson)
2. fürdőkádba játékok
3. mese dvd Findusról és Pettsonról egyelőre magyarul, de keresem angolul...
4. esernyő
5. hajgumik
6. a zenei fejlesztés jegyében egy xilophon
Semmi baba, vagy babatartozék... Hannának az esernyő volt a második számú kedvence, nekem pedig az a könyv, amit már az első születésnapjára szerettem volna, egy igazi, kézbe fogható napló, róla. És mert a babaszobán vezetett blogunk majdnem 600 bejegyzést tartalmaz, és kinyerni szinte lehetetlen, mert iszonyat sok munka, úgy döntöttem, lejjebb adom. Csak 80 oldalnyi elmúlást szedtem ki belőle, zömmel a hónapok összefoglalóit, és egyéb apróságokat, így az első két év története megvan lapozható formában. Ezúton is örök hálám Misinek aki nélkül nem lenne kézbevehető a nyersanyag. Egyszóval gyönyörű lett... És bár Hanna nem volt különösebben elragadtatva, bár egy idő után lapozgatta, nézegette, majd sokára biztosan örülni fog neki.
Volt tortázás is tüzijátékkal, gyertyákkal, marcipánlovacskával, ekkor láttam igazán, mekkorára nőtt a mi kicsi pici lányunk egy év alatt!
Végül Hanna kibontotta Sára ajándékát is, amiben még fantasztikusabb vízijáték és két könyv volt. Olyan nagyon örült neki, hogy bekuckózott a kincse közepére és azonnal fel is hívta Ágit. :) A képen épp meséli, mi mindent kapott. A köszi már elhangzott ekkor :):)
Mikolt a drága nem sokkal ez után ébredt, nem is sejtve, mi történt míg ő aludt, ezzel együtt érdeklődve nézelődött a trambulinon, amire feltettük, és hogy jobban lássa, mit néz Hanna, gyorsan meg is fordult a hátára. :) Az igényes képekhez szokott kedves olvasóktól ezúton is elnézést kérek a silány minőség miatt, ezen csak a Jézuska segíthet... Mentségemre legyen, hogy 1. őt sem szerettem volna kihagyni, 2. olyan édes :), 3. igazán igyekeztem, de fény nélkül mozgást...