Onnantól minden este kapta a lefagyasztott anyatejet, és csak bíztam benne, hogy kitart a mélyhűtőben várakozó aranytartalék, amíg szüksége van rá. Szedtem homeos bogyót, ittam a teát és megvettem a more milk plus nevű csodatablettát is, aminek köszönhetően nem apadt tovább a tejem. Amikor hat hónapos korában Hanna egyszer csak nem kért délben cicit, tudtam, nyertünk, és nem is kért onnantól üveget. 16 hónapos volt, amikor elválasztotta magát, Mikolt segítségével, akinek akkor nagyobb szüksége volt a szervezetem energiáira mint a nagyobbiknak. A maradék tejecskét pedig Marcinak adtuk, így lett Hannának egy tejtestvérkéje.
Akkor megfogadtam, Mikolttal más lesz, soha nem nézem majd az órát, nem számolom az evések számát, gyakoriságát, szorgalmasan szedem a csodabogyót és fejek a legelejétől, amíg el nem érjük ezt a bűvös kort vele. Megnyugodtam mikor ugyanolyan temérdek volt a tej a születésétől kezdve és tudtam fagyasztani is bőven. Tudtam, hogy elég lesz, mert másképp szopizik, mint a testvére és mert én is más vagyok már. És mégis bennem volt a félsz egészen máig. Sokan sokfélét tartanak arról, kell-e fejni, vagy jobb rábízni a szervezetre és a babára, hogy megtermeljék közösen a magukét. Hogy a fejés mennyire hasznos, azt csak ma tudom igazán, amikor Mikolt három hónapos és két hetes, vagyis mától egy mumussal kevesebb jut nekünk... És két tejtestvérkével több.

Tidak ada komentar:
Posting Komentar