Mikolt három hónapja

Mintha mindig velünk lett volna...
Dani sokszor mondogatta, mikor még csak három tagú volt a családunk, hogy olyan jó lesz majd látni a második gyerekek nyugalmát, azt a tagadhatatlanul felismerhető különbséget, ahogy a második otthonosabban, beleereszkedőbben van a világban.
Lett nekünk egy ilyenünk. Nem mintha Hannával nem lett volna minden úgy jó, ahogyan volt, mégis nagyon jó megélni, hogy lehet ezt könnyedebben, megengedőbben, lazábban is csinálni, és a sok teendő, tanulandó mellett marad energia is, idő is befogadni a pici illatokat, érintéseket, a pihe puha hajacska simogatását, kivárni, ráhangolódni, és közben nem figyelni senkire és semmire, elfelejteni órát, dátumokat, elvárásokat.
Hálás dolog Mikolttal együtt lenni. És a másik oldalon bánt, hogy Hannával ezt nem éltük meg ennyiszer. Biztosan meg kell fizetni a tanulópénzt, és abban is biztos vagyok, hogy a lehető legjobbat adtam, tettem mindig... és mégis, jó volna vele is hasonlóan könnyedén lenni. Igyekszem.
Mikolt igazi könnyű baba. Könnyű megérteni, szeretni, megvígasztalni, és könnyű kizökkenteni, megbántani, megijeszteni is. Finom, gyöngylelkű, őt nem lehet csak úgy emelgetni, dobálni, és vigyázva kell pozíciót is váltani vele, mert elég egy kis nyomás, és máris sír. :) Jelzi minden szükségletét, pontosan dekódolható, mikor mire vágyik. Ha nincs miért, nem sír. És mindig van miért mosolyognia. :) Mosolyog, ha odamegyünk hozzá, ha megsimogatjuk az arcát, a fejecskéjét, mosolyog szopi után, és akkor is, amikor felébred.
Mióta kidolgoztuk a papagáj módszer, minden itthoni elalvás nagyjából 3 perc, nagyon ritka, hogy sír, az is inkább csak kiabálás. Az ok főleg az, hogy amikor átfordítja a fejét, a cumi nem marad a szájában, vissza kell adni. Altatni nem kell, kicsit kézben van, aztán elköszönök és leteszem. Persze az is segít, hogy egyértelműen látni ha fáradt, vagy álmos, és szívesen megy aludni. De ha nem teszem le időben, akkor akár a pihenőszékben is elszunyókál, de kézben is becsukja a szemét, és nem zavarja, ha zajlik körülötte az élet. A napi adag három részletben egy másfél órás délelőtti, egy három órás délutáni, és egy húsz perces felszínes esti alvás. Kilenc körül kerül ágyba, éjfél körül eszik, aztán négy felé mocorog először. Ez két evésnek számít? :) Reggel nagyjából fél kilenckor kel Hannával egyszerre, bár ma valamiért háromnegyed hétkor ébresztett, sírva... Éjjel még mindig mellettem alszik a nagyágyban, azt terveztem, hogy ma átteszem a kiságyába, de még nem vagyok készen rá, úgyhogy marad.
Szopizik, lelkesen, nem számolom hányszor és milyen időközönként, mert ha éhes, megetetem. A cicit evésre használja, elég gyorsan megtölti a pocakját. Cumizik, és a két "tárgy" között abszolút képes különbséget tenni. Délután például az evés végeztével azt szereti, ha cumival a szájában belémfúródhat. Nagyon ritka, hogy a cicin cumizzon, így ha ahhoz van kedve hagyom :):) Már nem fejek, nincs hozzá türelmem, és mivel kevesebb a tej is, mint az elején, ami összegyűlik, azt nem érdemes lefagyasztani. Csak bízom benne, hogy elég lesz még három hónapig, ami jön, és nem kell majd cumisüvegezni. A mumusom időpontja még két hét... Ha azt átlépjük, azt hiszem megnyugszom majd. Két mellből nem régóta szopizik, és nem is mindig, ami számomra azt jelzi, van tej még elég.
Olyan jó látni, ahogy kezdi felfedezni a világot, a pihenőszékében elég sokat és sokáig eljátszik, közben berreg a szája, és tiszta nyál mindene, amit Hanna előszeretettel törölget. Rengeteget dumál, ha ébren van ez a legjobb játéka. Szőnyegezünk is, hason magasra emeli a fejét, pár napja át is fordult a hasáról a hátára, többször is. Hanna az örök kedvenc, ha a közelében van, figyeli, követi a szemével, beszél hozzá, mosolyog rá, és bármit elvisel tőle. Ma például Hanna hozta, cipelte a pelenkázáshoz, Dani mellettük volt, de csak a kezét tartotta a pici alá, Mikolt pedig láthatóan nem élvezte, de hagyta magát.

Dörzsöli a szemét, nyújtózkodik, húzza magát ülésbe, a kezénél fogva fel lehet húzni akárhányszor úgy, hogy a feje nem billeg már. Tartja a hátán ha a karomon van, ölben ülve elnézelődik bármeddig. Kell neki a biztos bázis és a társaság, így aztán rengeteget kendőzünk, slingezünk, hordozzuk mindannyian. Megismeri a családot is, az idegenekkel óvatos, de mosolygásra rávehető idővel. Hármunkkal teljes biztonságban van, nagyon jó látni, ahogy igazi testvérek kezdenek lenni.
Nagyot nőtt, három hónaposan 5640 gramm és 61 cm. A szemei még mindig kétféle színűek, alkatra pedig nagyon hasonlít Hannára. A haja szőkül és hullik.