Sabtu, 25 Juli 2009

Ránkjár...

Elég volt leírnom, hogy betegség...
Mára kis Mikolt kidőlt. Szegényemnek tegnap még csak az orrocskája folyt, nem is vettem észre, csak éjjel, amikor már szörcsögött, és ma délre elfogyott a maradék egészségkészlete is... Annyit sírt délután, mint egész életében összesen.
Annyira rossz.... :(:( Hanna picinek, amikor beteg volt, (először 9 hónaposan...) végigaludta az egész napot, és másnapra mosolygós, egészséges baba lett belőle. Mikolt fel felsír, vagy mondjuk a sírások szünetében alszik, vörös a kis szeme, és a kezével, szemével kapaszkodik, mellette kell lenni, fogja a kezem, hozzámbújik. Jajj, annyira szeretném, ha holnapra meggyógyulna... :(:(
Szívom az orrát, sinupretet kap, meg kaliumot, egyáltalán nem lelkes tőlük. És szopizik rengeteget, szerencsére nekem már majdnem semmi bajom, és Hanna egyelőre úgy tűnik teljesen jól van.
Pedig... vagy emellett. Szépen alakulnak az éjszakáink, ma hajnalban fél hatkor kért először, miután éjfélkor megetettem lefekvés előtt. Tegnap Dani megmérte, hat kiló. :) Nagyon ügyesen fog már, a kiskendőjét is megkapta, és éjjel szorongatja. Szereti a kezemet is fogni, szopi közben pedig simogat, amit annyira szeretek. :)

Tidak ada komentar:

Posting Komentar