Ádventi

Ma végre elkészült az ádventi koszorúnk. Részben hanyagságom, részben a hónapvége financiális problémái okán vasárnap nem gyújtottuk meg az első gyertyát. (pszichológus énem egy kisebb magambamélyedést javasolna, katolikus gimnáziumban eltöltött négy évvel a hátam mögött vajon miért nincs az asztalunkon a vallásra jellemző amúgy pedig esztétikailag is kielégítő szimbólum...)
Nos ma, miután Dani és Hanna magunkra hagytak bennünket, Mikoltot jól felöltöztettem és kitettem levegőzni a teraszra, én pedig körülnéztem a lakásban, miből is lehetne koszorút gyártani. Magamban azon mosolyogtam, hogy ez amolyan barkácsműsor-szerű kezdet, a vegyük elő mindent, amink csak van és kreáljunk belőle csodát című. Nálunk sosincs semmi olyan jól használható alapanyag, amiből ízletes ebéd, szépséges asztaldísz válna, és eddig úgy hittem, ha nem szerzem be a hozzávalókat, nem is lesz. Tévedtem... Legalábbis azt hiszem. Tegyük hozzá, Dani tavaly vett egy csomó, azóta is csak porosodó kis izét, hogy majd jó lesz dekorálni. Hogy mit, azt ő sem tudta. Akkor még.
Íme a végeredmény:Belátom, hogy egy kicsit avantgard, (felülről szemlélve sokkal mutatósabb, mert vannak benne mindenféle aranyozott magok is) de a család tetszését elnyerte, úgyhogy marad.
Hozzávalók:
- egy db ikeás alumínium kaspó, 12cm átmérőjű, amiben a pistike idénre befejezte pompázatoskodását.
- négy db ikeás ilaltos gyertya, két éve porosodó.
- néhány kavics, a leander cseréjéből, akinek már nincs rájuk szüksége.
- maradék szalag, amit előszeretettel gyűjtök.
- néhány arannyal lefújt termés, és néhány natur is.