Kis csoda...

Nádasdy Ádám: Az idő, az alma
Az egyik sámlit otthagyták neki,
azon kuporgott, az óvónéni még
egy almát is adott, a saját otthoni
szatyrából, magánalmát, inkább
kapaszkodni-,
mint harapnivalót, azt fogta két
kézzel, félt egynél többet harapni,
nehogy elfogyjon, mint a gyerekek.
"Majd jönnek érted is, ne félj!"
Hüvelykujját a harapásra nyomta,
hogy ki ne szökhessen az almaság.
Rendet csináltak, az óvónéni és
két nagyon hatalmas nagylány, bedobálták
a macikat a sarokpad felnyitott,
sötét hasába, úgy csukták le, hogy
ráhuppantak, vasalós valaggal.
Az egyik maci feje hátracsuklott,
egy pillanatra még látta a résen.
Aztán lezárult, és csak az idő
nézett szembe vele, a sebzett, gömbölyű.
(IN: A rend, amit csinálok, Versek 1998-2001, Budapest, Magvető)
Ezt találtam. Az akvarell Agócs Íriszé, akibe amúgy is teljesen beleszerettem, ő illusztrálta pl. a Pagony kiadta Jancsi és Juliskát, de a még nagyobb szerelem Cipelő cicákat is, akik Berg Judit tollából születtek. Remélem ezzel kicsit ledolgoztam a lopás bűnének következményeit...
Ami miatt pedig megfogott, az a bölcsi ovi téma ismét. De erről majd holnap, vagy valamikor. Zanzásítva... Jelen lelkiállapotomban úgy látom magunkat a lányokkal, hogy ráér még a közösség, hadd szeressem őket, amíg csak tehetem. Inkább keresek heti x közös elfoglaltságot, ahol olyan emberek tanítják nekik a szépeket, akikben van bizodalmam, és mégis ott vagyok, ha kellek. Azt pedig igyekszem mielőbb kitalálni, hogy hogyan mutassak jó példát nekik a felnőttségemből.