Mikoltról...

Ha nem lenne olyan hollywood ízű, akkor most megköszönném Mikoltnak az elmúlt két napot. Olyan kedvesen vette az akadályokat, annyira közreműködő volt, én pedig annyira hálás vagyok ezért, hogy azt csak csöpögősen tudom leírni. Végül 4 cumisüveg teljes tartalma került a kis pocakba, ebből kettő nagyjából álmában, és hajnalban már a nagyágyban szopizott rendesen.
A nap első igazi éber evése nem volt sírásmentes. Tudtomra adta, hogy nem volt jó üvegezni, megbántódott és legyek szíves megvígasztalni a sérelmekért. Tettem... estére már nem volt haragban a cicivel.
A történet jó oldala, hogy mivel sosem mértem, nem tudtam eddig, mennyit eszik egy szoptatáskor. Most kiderült. :) 100 ml az adagja, nekem pedig nagyjából 200 ml az a mennyiség, amit egy szopi alatt adni tudok. Eddig is, és még mindig egy mellből eszik, most pedig még inkább megnyugodtam, ha nem jön újabb malőr, elég lesz amit a szervezetem készít. Ma nem is fejtem, mert Andrisnak ma még nem akartunk adni ebből a gyógyszer utáni első tejből, így szabadságoltam magamat és a fejőgépet is, hátradőlve lógattam a lábam etetések után, és nem bosszankodtam a lefolyóban eltűnő tej miatt sem. Kiderült továbbá, hogy Mikolt képes ha szükség van rá cumisüvegből is jóllakni, plusz Dani is kipróbálta, milyen jó érzés enni adni a picinek.
És persze ráadásként újból rádöbbentem, micsoda királyság szoptatni. Mindig kéznél van, mindig megfelelő hőmérsékletű és ráadásul nem csak az evésről szól. Kedveljük.