
A napokban az alvás a változás tárgya, ami ebben a családban nem is olyan meglepő. :) Azért Hannához képest még mindig felér egy szanatóriumi kúrával a Mikolttal töltött éjjelek közül bármelyik.
Az éjszakai kettő helyett mostanában legalább háromszor szopizik, a hajnali evészet pedig egészen hosszúra nyúlik. Gyaníthatóan azért, mert egy ideje ilyenkor fekve adok neki enni, amibe mindketten belealszunk, én 2 perc alatt. Hogy ő meddig van ébren nem tudom, de amikor egy óra múlva magamhoz térek, még mindig cicvel a szájában fekszik, csukott szemmel. Ilyenkor igyekszem minél észrevétlenebbül lecsatlakoztatni magamról, és alszunk tovább szoros testkontaktusban. Dani irigykedik is reggelente... :) Lehet, hogy ideje lenne áttennem őt a kiságyba, de ahogy Hannánál azt éreztem, menni akar, Mikoltnál azt érzem, maradna még. Ahogy most alszunk, úgy tűnik, hogy hajnalban úgy is átvenném magunkhoz.

Mikolt a héten volt 100 napos. A jeles fordulóra tartogatott egy kis ajándékot, először életében sikerült megfognia, majd a szájába gyömöszölnie a virágot, ami a pihenőszékére van rögzítve. Ma pedig Hanna bábozott neki egy lóval, amit szintén megfogott és megkóstolt. A zajos kép a nagy igyekezetet hivatott ábrázolni, a másodikon pedig a mozdulat kidolgozottságának hiányosságait igyekszik pótolni hosszúra nyújtott nyelvvel.


Tidak ada komentar:
Posting Komentar