Hasról hátra, jobb oldalra, ami amúgy is lazább, és kis fejnehézséggel könnyítve, de megfordult...
Elnézegetve a hasonló korú ismerős babákat, nem nagy dolog. Nekem mégis az.
Nehéz ezt a fejecskét megtartani azon a mamaformájú nyúlánk nyakacskán. Kornél szerint elég erős. Én meg azt látom, mégsem bírja el a súlyt.
Ambivalens egy érzés ez, mert örülök, de apróra ugrott a gyomrom is, hogy merre a tovább.
Hannánál annyira természetes volt minden. Kis Mikolt ültette el a gyanakvás-aggódás magocskát. És persze azóta vele már nincs min. De visszafelé könnyű lazának lenni...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar