Az elmúlt másfél hét.
Míg csinálom, addig rendben, de abban a pillanatban, hogy kiengedek, mint egy leeresztett lufi, ronggyá gyűrődve... Úgyhogy csak próbálok regenerálódni, aztán újult erővel posztolni is.
Viszont kinyílt az a bizonyos teraszajtó ma, alig hittem, hogy eljön ez a nap. Bizakodó és egyben gyanakvó is vagyok, a múltkori hóesés rendesen megrémített ezügyben.
A lányokat még a paradicsomleves ígéretével sem tudtam becsalogatni, pulóverben élvezték a jóidőt odakinn. Öröm volt látni hogy tetszik nekik a szabadság, és a melegfrontos kicsit zizmákos hangulatuk ellenére rettenetesen jólesett ez a fél óra.
Hogy csak egy pulóver volt rajtuk, elgondolkoztatott. Nagyon hosszúra nyúlt idén a tél. Még úgy is, hogy Áron érkezésével rohamtempóban múlik az idő. És szinte ajándéknak éreztem, hogy nem kell minden egyes autóból ki és beszálláskor plusz rétegeket levenni róluk vagy feladni rájuk.
... és igen... újra megfordult a fejemben, hogy rossz helyen élünk. Időjárás viszonylatban egészen biztosan.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar