Kamasz koromtól rágóztam. Volt idő, amikor annyit, hogy izomláz lett az állkapcsomban :):) Még ma is itt az íze az almás hubba bubbának, ami az átalános iskola utolsó éveiben jelent meg, és nagy kedvenc volt. Egy baj volt csak vele, hogy idővel szétfoszlott az ember szájában...
Nade. Leszoktam róla. Korral jár?
Hanna viszont rátalált a mókára, és kérte, hogy vegyünk. Teljesen édesség ellenes vagyok, bár a Mikulás és a Húsvét megteszi a magáét, onnantól pedig komoly csaták ezek... Mindenesetre a rágó mégiscsak más mint a cukor, főleg a gumicukor, így ezt szabadott.
Az első alkalmakkor természetesen lenyelte, hiába mondtuk neki, hogy ha már nem kéri, inkább dobjuk a kukába. Pedig a meggymagot milyen profin válogatta ki már egyévesen! Aztán ügyesen megtanulta, hogyan kell bánni ezzel a jószággal, és már csak nagyon ritkán fordultak elő balesetek. (mintha folyton rágózna, pedig dehogy.)
Egyszer épp csócsálás közben szomjazott meg. Ivott is, majd megrettent ábrázattal adta vissza az üveget:
- Mami a víz lenyelte a rágómat!
Ilyen ez a víz...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar