Viadukt meg az Öreg tó

A hét elején kirándulást beszéltünk meg a barátainkkal, Ági pedig még emlékezett is rá tegnap, és egy egész tervezetet vázolt fel a telefonban, miközben mi hazafelé kocsikáztunk vacsora után Budaörsről. Dani jó fáradtan, én sem kevésbé, ráadásul a hétvégénk ismét egy naposra zsugorodott... Ha csak rajtunk múlik, biztosan nem mozdulunk, de hallva a túloldal lelkesedését, szerencsére ránk is átragadt, úgyhogy még este kitettem a ruhákat és bepakoltam a hátizsákot, hogy ébredés után nemsokkal indulhassunk.
Biatorbágyon, a Viadukt alatt beszéltük meg, hogy találkozunk, és mert mi gyorsabbak voltunk, fel is másztunk a magasba, onnan integettünk az érkezőknek. Hányszor mentem már el ez alatt a híd alatt... de még sosem voltam fent, pedig megérte!
A terv következő állomása a Tata melletti kisebb tó, amit kényelmesen körbe lehet sétálni... lett volna, de kicsit későn is indultunk, és a gyerekek sem tűrték jól az 1es út tempóját, végül az Öreg tónál kiszálltunk, és sétáltunk egyet. Egy régi üdülő kertjében találtunk egy roppant felszerelt és kissé elavult játszóteret, amit a fiatalság azonnal birtokba is vett.
Áron lassacskán jelentkezett ebédért, lesétáltam vele az egyik stég mellé a lépcsőkre és megetettem. Újra megvilágosodott előttem, hogy miért vágytam én tavaszi gyermekre... Szabadban szoptatni anélkül, hogy lefagyjon az ember összes szükséges alkatrésze... valami természetfeletti érzés!!!
Csináltunk néhány jólsikerült közös képalkotást, többen bemásztak a lezárt stégre, a maradék pedig nem nézett oda. :) Láttunk kacsákat, sörös dobozt vízben úszni, fákat, amelyek lassan zöldek lesznek majd, és hét ágra sütött a nap!
Igen igeeeeen!!!! Itt a tavasz :):):)
Emitt pedig a legkisebb, a leghálásabb vigyori, egy banánnal a babakocsijában. Amekkora, már úgysem tudom bebizonyítani, hogy a lányok ették... :)
Hazafelé pedig ezt fotóztam... (Mikolt mellett általában Hanna ül, és a legújabb, hogy Mikolt meg szereti fogni Hanna kezét. Ma Hanna a hátsó sorba kért jegyet, így Áron került középre. A kicsi pedig boldogan vette tudomásul a cserét, sőt, minden huncutkodást mellőzve egészen finoman fogta Ájá kezét... igyekeztem megörökíteni, a kép nem a NG számára készült, de a lényeg jól látszik. )
Ági, köszönjük a túravezetést!!! :):)