Mikolt mostanában reggel átvonul a mesélős szobába, és nézeget. A kis durvakezűmből precízen lapozgató lett, finoman bánik a papírral, és csak nagyon ritkán, (akkor is csak kíváncsiságból) rombol.
Hogy Áron is beállt a sorba... mosolyfakasztó volt.
A bizonyíték:
Kiegészítés...
Áron nap közben egyre kevesebbet alszik. Pedig elfárad, és mégsem... És már a pihenőszékben sem jó neki, sőt kézben se mindig. Inkább a játszószőnyegén nézelődik, ott is inkább hason. Történt a múltkor, hogy mikor méltatlankodni kezdett, Hanna ment be hozzá a nappaliba. Aztán elég hosszan csend volt, ez pedig kisgyerekes családban gyanús.
Hanna után mentem kideríteni az okot, és mit látok? Áron a böngészőt nézegeti. Átéléssel, figyelmesen, forgatta a fejét is néha, épp úgy, mint a nagyok. Hanna adhatta neki, mert ő meg Mikolttal ült a kanapén, és nézegettek egy másik könyvet.
Így azóta, ha Áron megunja az anyaglovat, könyvet kap. A nagymamánál is. És már lapozni próbál... És ebben nem csak ez az örvendetes :):) hanem az is, hogy mindezt a bal kezével teszi, amit eddig maga alatt tartott ökölben.
Milyen motiváló egy jó könyv... :):)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar