Várgesztes óta Mikolt használja hogy ÉN. Majától tanulta, aki még csak másfél éves, ezzel pedig megdőlni látszik az a tanult okosság, hogy az éntudat két éves korra tehető. Vagy a mi gyerekeink zseniálisak, ami persze nem is merül fel kérdésként, minden esetre elgondolkodtató a fejlődés ilyen ütemű felgyorsulása...
Nos az én mellett olyanokat mond, hogy kuka, tatto (traktor), és minden útjába kerülő piros-fekete bogárra, vagyis a suszterre is kakika. Mondja, hogy tessí, vigyá, és az első két szavas minimondata ez volt: Hijá Ájá... :):) Vagyis szia Áron.
Nincs idő, hogy leírjam mind, és mire eszmélek, már jön is a következő új. Annyira szeretem ezt a korszakot, amikor bontakozik, formálódik a nyelv. Valamiért úgy érzem, a hihetetlen akarat és a semmit be nem fogadó dac mellé épp kell egy ilyen hiperédesség is.
Kis narráció a videóhoz:
A szöveg egészen egyszerű:
Mikolt: -Hija
Áron: csendes hörgés...
Mikolt: -Ánná, Mími, Hánná, Mimi Ájá Mimi, Ájá.
Áron: -Bö.
:):)
És bár nem tartozik szervesen a cím alá... a képi rész is igényel némi kommentárt. Áron fordulását szerettem volna rögzíteni, de természetesen egy éles kamera előtt juszt sem produkciózott. Nem úgy, mint kis Mikolt, aki azt gondolta, hogy fénykép készül és odakucorodott a kistesó mellé (egy kis spenótfolt a dekoltázson, pedig sminkeltünk, vagy öt percig mosdattam a csap alatt ebéd után...). Előbb udvariasan köszönt, majd (külön figyelemre méltó a gyengédsége) megsimogatta.
Imádom a grimaszait, ahogy dobol a lábával. Türelmesen várt, aztán megelégelve kíváncsian vágtázott hozzám, hogy megnézze, mit műveltem. És kik szoktak lenni a képeimen? ...
Áron pedig egyre többet bír hason, a buksija persze billeg rendesen, de már nagyjából középen teszi ezt. A jobb kezecske pedig kinyúlt, és kapirgál, ami nagyon üdvös. A bal még mindig ökölben, de az az oldala a gyengécskébb, gyakorlunk szorgalmasan, illetve játszunk.
Ez itt pedig azért, hogy az is hallható legyen, ahogy Hanna csicsereg három és fél évesen. :)
Átfordulni kamera távoztával sem sikerült, így elvittem mindet aludni. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar