Ami vár ránk

17 nap.
November elsejére le van foglalva hat jegyünk a Vistában.
Az aláírt papír még mindig sehol, de tudjuk, hogy nagy erőkkel dolgoznak rajta kint.
Így egy kicsit kamikáze üzemmódban azzal a tudattal éljük a maradék időt, hogy megyünk.
Addig lesz egy születésnap, egy elköszönős esemény, és egy meglepetés félnapos program is.
A köztes időben pedig zajlik a szelektálás, három kupacot képezve. Vagy nevezzük inkább hegynek.
1. Amit viszünk.
2. Amit nem, de egyszer még kelleni fog.
3. Ami sosem fog már kelleni.
Az az illúzióm, mint minden költözésnél, hogy sikerül szortírozni, a feleslegnek jó helyet találni, az éppnemkell-et pedig szisztematikusan bedobozolni és a megfelelő helyre bepakolni.
Vannak persze kicsit nehezítő tényezők, mint pl. a garázsban a fahalom, amit először el kellene szállíttatni, hogy legyen hely, aztán a gyerekek jelenléte, ami predesztinálja a beosztható idők hosszát és minőségét (amit én be, azt ők kipakolják), végül pedig a rám-rámtörő bizonytalanság, vajon ez már tényleg sosem kell majd? :)
Hát így állunk. Negyedkészen...
A centi pedig fogyóban... a 17 az nem sok...