Ma volt az a nap, amikor két gyerekre három felnőtt jutott. Így történhetett meg az is, hogy egymagam (a futóbringa kíséretében) indultam el Hannáért az oviba.
Még javában ebédeltek mikor odaértem, szeretem nézni, ahogy mindent megeszik, amit csak kap, persze a mindenbe az olyasmi is beletartozik, amit itthon ránézésre, vagy akár hallásra is csípőből utasít vissza...
Hanna volt ma az utolsó, komótosan eszegette a mézes puszedlijét az asztalnál, míg a többiek vidám ricsajjal hömpölyögtek a mosdó és az előszoba között (ahol a mai napig nincs rendes bútor, mint ahogy függöny sincs, meg képek a falon... de erről azt hiszem Herczeg Máriának illene írnom inkább). Amikor meglátott, mosolyra húzta a szája egyharmadát, majd visszafordult az asztal felé, és még megette a maradékot.
A gyerekek eközben vagy hazaindultak az érkező szüleikkel, vagy már megtisztulva az ágyuk felé vették a kanyart. Hanna kijött a mosdóba, és szintén elég komótosan megmosta a száját, a tükörben rendbe szedte a sminkjét, aztán kikacsázott hozzám. Ültem a kispadon, és vártam. Valami készül itt, gondoltam:
- Mama, megnézhetem, hogyan fekszenek le a gyerekek?
Csilla jött, hogy kérdezze, megyünk-e holnap a délutáni műsorra, kicsit beszélgettünk, mert (mostmár négy napos hetet tartottunk) nem terveztem, hogy pénteken viszem Hannát, délután pedig néptánc, de majd megkérdem a kisasszonyt mit szeretne jobban, és meglátjuk.
Hanna az ajtóban álldigált egyik lábáról a másikra, és nézte a gyerekeket, ahogy leveszik a nadrágot, magukra húzzák a takarót és várják a mesét, a besütő nap sugarai között. (hogy tudnak így aludni?)
Csilla észrevette Hanna vágyát, és rá is kérdezett:
- Hanna, ma kevés a gyerek, szeretnél itt aludni?
Ragyogás, bólogatás.
A csigatempó egyszerre tündérszárnyakat kapott, csilingelve szaladt ki pisilni, vette le a szoknyát, bólogatott arra, hogy se cumi, se kendő, és szaladt be, Flóra üresen maradt ágyába. Még megkérdezte (de szerintem csak a biztonság kedvéért), hogy megvárom-e míg elalszik, és teljesen megnyugodott, amikor mondtam neki, hogy én inkább hazamegyek a kicsikhez, hogy ők is alhassanak.
Azért perszehogy megvártam, míg letette a fejét, Csilla betakargatta, és eljöttem.
Hazafelé a futóbringával megtárgyaltuk, hogy ez az igazán nagy dolog... Hanna, nappali fényben, cumi, kendő nélkül máshol akar aludni... Persze, hogy aludt-e végül, az majd csak délután derül ki, mindenesetre elérzékenyültem, annyira, hogy még tojást is elfelejtettem venni. De legalább a tojástartó is sétált egyet.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar