Vagyis sok sikert... malájul.
Megszületett a "gyermek".
Mint ahogy Hanna hosszúra nyúló születése, ez a mostani is sokkal inkább a megnyugvás, béke, elrendeződés szavakat vonzza, mint bármilyen másfajta kitörő lelkesedését, örömöt, vagy mondjuk boldogságot.
Lassan másfél hónapja, hogy Dani beadta egy malajziai pozícióra az önéletrajzát, amit nagyon ígéretesnek találtak, azóta megjárta Európát és Ázsiát is, majd három hete csak vártunk.
Mert bár minden elhangzott szó arra vonatkozott, hogy őt szeretnék, elfogadható, írásbeli ajánlat nélkül semmit sem gondoltunk, gondolhattunk komolyan. Nehéz volt úgy élni az életünket, hogy nem tudtuk, a jövő héten mi lesz...
Végül ma délelőtt minden szál elsimult, és bár majd akkor hiszem, ha már ott leszünk, egy-másfél hónapon belül áthelyezzük ezt az íróasztalt Kuala Lumpurba, nagyjából három évre...
Hát leírtam... Féltem még mindig, szeretném biztonságban tudni az érzéseimet, a gondolataimat, de nem kenyerem a titkolózás. Így hát félve, de szeretettel osztom meg veletek, ... :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar