Dani ír

Hát megérkeztünk! Hosszú volt az út, de végülis jól sikerült. Mindkét járaton tökéletes helyünk volt, a 11 órás úton előttünk nem voltak székek, hanem a vészfolyosó, így lényegesen nagyobb hely volt a lábunknál. Kaptunk falraszerelhető kiságyat Áronnak, ő abban aludt, a lányok pedig a lábunknál, finoman megágyazott repülőgép padlószőnyegen. Aludtak 7-8 órát. Így mi is tudtunk pihenni, aludni. A reptéren a megbeszéltek szerint vártak minket és gyereküléssel felszerelt kisbusszal vittek a szállásra.
Az első otthonunk kicsit alulmúlta a várakozásokat, mivel a képek és a neve alapján nagyon jó minőségre számítottunk, amihez képest a képeknek nagyjából megfelelő, de azért leharcolt lakásunk van. Kb. 8 éve lehetett olyan, mint a képeken, azóta kicsit állott a levegő, lejár a törülközőtartó a falról... Ezek mellett egyelőre az elhelyezkedése is problémás, mivel tényleg minden fontos dolog elég közel van autóval, de gyalog szinte a kapun kilépve sem nagyon van hova menni, mert járdák nélküli utak, és semmi érdemleges nincs a környéken. Egyáltalán nincs közel a pezsgő város, így Kingáéknak egyelőre kicsit még ijesztő, hogy mit fognak itt csinálni 1 hónapig, míg én dolgozom. A taxi viszont olcsó (36 percet bumliztunk este be a Petronas Towers-hez 1200 Ft-ért). Úgyhogy taxival persze el tudnak menni bárhova, csak az nem ugyanaz, mint elsétálni a környéken a boltba... Na még azt sem tudom, hogy egyáltalán gyalog elérhető távolságban van-e bolt.
Az estét a Petronas Towers lábában lévő KLCC Suria bevásárlóközpontban töltöttük, kicsit szívtuk a rendezett, védett környezetet, ettünk olasz, kantoni kínai és thai wok-os vacsorát (1 főétel kb. 500 Ft), utána ettünk egy fagyit a McDonaldsban. Szóval belecsobbantunk a kulturális sokszínűségbe, néztük a csadoros-farmeres-öltönyös-kínai-maláj-indiai-európai vegyes tömeget. Jól esett, kicsit feltöltődtünk. Utána még vásároltunk az ottani szupermarketben, aztán hazataxiztunk (a késői órára és az európai családra tekintettel alku után fixárasan 1800 Ft-ért vittek minket, dugó nélkül kb. 15 perc alatt).
Hazaértünk, kialakítottuk az elalvóskuckókat, és otthoni idő szerint délután 5-kor (itteni idő szerint éjfélkor) elvittük fürdetni a gyerekeket. Áron egy nehezebb elaltatás után kb. háromnegyed 1-kor elaludt. Hanna szintúgy. Most itteni idő szerint fél kettő van, és Mikolt most éppen Jutka nagymamával lelkesen számolgatja a madarakat a mesekönyvben... Nem csoda, neki jó kis biológiai órája van, tudja, mikor kell aludni. Otthon olyankor szó nélkül aludt is mindig. Most meg azt a hibát is elkövettük, hogy hazafelé a taxiban elaludt, és kb. 20 percig nem ébresztettük fel, észre sem vettük az esti készülődésben, hogy ő a babakocsiban maradt békésen szunyókálva. Szóval neki megvolt a délutáni kis alvása... Nem tudom, hogy mikor fogjuk tudni letenni, de remélem, hogy nem 5-kor (otthoni este 10...). Szóval ez még kicsit kalandos lesz. De legalább Hanna, Kinga, Áron jó úton halad az átszokásban. Remélem azért találkozunk majd a napokban.