Három nap szanatórium Penangon

Szilvi és Ákos meghívására pénteken nekivágtunk a messzeségnek, és felautóztunk Penangra.
Úgy terveztük, hogy hajnalban indulunk, hiszen az út, ha nincs forgalom, útlezárás, miegymás, akkor a gps szerint is 3 óra 50 perc. De mert a múlt hetem kicsit ziláltan ért véget, kértem Danit, hogy ne ébresszen... este nyolckor még sehol sem álltam a pakolással, hosszúnak ígérkezett az éjszaka is. Igy aztán reggel fél 10 előtt kicsivel ültünk autóba, és megállás nélkül, végig zuhogó esőben, minimális kiabálással értünk Penangra délután kettőre.
Nagyon büszke vagyok a gyerekekre, akik tényleg a legédesebb formájukat hozták, csak Áron méltatlankodott 10 percet, majd aludt, amikor meg ébren volt, akkor eljátszott. Mikolt is aludt egyet, Hanna pedig egyszer kérdezte meg, hogy mikor érünk már oda, majd egy Hamupipőkével elviselte a hátralávő másfél!!! órát is.
Penangon hatalmas dugóban vergődtünk el a házig, én vezettem, közben Dani konferenciabeszélgetett.
Szilvi finom ebéddel várt, a gyerekek pedig hihetetlenül hamar összemelegedtek, játszottak, sokszor öten együtt. Petinek köszönhetően Kristófnak is sokszor jutott társaság, ha a lányok épp olyat játszottak, ami őt nem annyira kötötte le. Ugyanakkor Áronnal is sokszor elbeszélgettek, Áron számtalanszor telepedett le Krisi mellé és mutatta neki az autót, vonatot, könyvet, nagyon helyesek voltak együtt.
A három nap alatt rengeteget aludtam, nagyon sokat pihentem, voltunk a nagyköves tengerparton, ahol most Áron sem félt már a homoktól, bár ezúttal meg sem próbáltam mezítláb elengedni. :)
Felsiklóztunk a Peneng hillre is, megnéztük Penang esti fényeit, medencéztünk, jókat ettünk, beszélgettünk, közben pedig nagy öröm volt látni, ahogy a lányok végre magyarul kommunikáltak, csicseregtek, játszottak a nagyobbakkal.
Vasárnap, egy igazi tengeri kirándulás zárta a hivatalos programokat, ismét a Turtle Beachre hajóztunk, ahol most, az esős évszak beköszöntével a kis patak méretes folyócskává változott. A tenger ugyanolyan szép és tiszta, mint legutóbb volt. Nagyon kell nekem a víz közelsége, a végtelen tengeré kifejezetten elsimította a kialakulóban lévő megannyi ráncot az arcomon, azt hiszem.
Vacsora után indultunk útnak, és hazafelé is hasonló módon repültünk, bár Penangról kiverekedni magunkat több, mint egy órán át tartott. Úgy látszik, nemcsak KLben van irtó nagy forgalom... itt ráadásul a jól megszokott araszolás helyett sokszor egy helyben álldigálltunk.
Áronnak elhagytuk a fél pár cipőjét, valószínűleg út közben... így neki most nincs mit a lábára adnom... :) de ennyi igazán belefér.
Szilvi, Ákos, nagyon köszönünk mindent, hihetetlenül jó volt... remélem hamarosan újra találkozunk!!!