Van az első emeletre vezető lépcső fordulójában egy növény.
Hálás kis darab, mert azon kívül, hogy a levelei cseppet megsárgultak, két új hajtással ajándékozott meg a héten.
Locsolni kellene, de nem teszem. Pedig minden nap, valahányszor elmegyek mellette, megfogadom, hogy legközelebb egy kancsó vízzel térek vissza. De sosem sikerül. Mert vagy egy gyerek van a kezemben, vagy csak egyszerűen nagyobb elhatározást igényel nekiindulnom, minthogy eszembe jusson a növény.
Mentségemre legyen szólva, minden alkalommal beszélek hozzá, és bíztatom, tartson ki.
Ma Áronnal a kezemben vágtam neki az útnak. Az elsőre feljutni 19 lépcső. A fordulóig csupán 10. Az utóbbi időkben még eddig a fordulóig eljutni is kihívás, meg kell állnom, és erőt gyűjtenem, hogy továbbmenjek.
Peti a múltkor mosolyogva azt mondta, még két hónap, és kettesével fogom szedni ezeket a lépcsőket. Kissé szkeptikusan néztem rá... de ma beláttam...
77 kiló lettem, Áron pedig 12. Amikor jól érzem magam a bőrömben, akkor 60 kiló szoktam lenni.
Vagyis most majdnem 30 kilóval többet cipelek, ha Áron is a kezemben van.
Csoda, ha egy nap csak egyszer indulok neki a magasságnak? :)
Update: megkértem Danit, hogy adjon vizet a növénynek. Adott.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar