Sosem szoktam játékra adni a fejemet, de ez most valamiért megmozgatta a bensőmet. Szilvi oldaláról érkezett a felkérés, a szabály szerint hét másik blogszerzőt kellene megneveznem, ettől most eltekintek, de bárkinek, akinek kedve van, csatlakozzon. :)
1. Rettenetesen rossz kapcsolattatró vagyok.
Rendszeresen elhagyom a telefonom, vagy nem érek oda, ha csöng, és nagyon sokszor csak raktározom a felhívandókat, aztán eltelnek napok, és nem jutok hozzá. Az emailekkel is hasonló a helyzet, bár ebben csináltam magamnak egy rendszert, minden fontos levelet a draftba teszek azonnal, így legalább látom, mennyi az elmaradásom.
Nagyon nagy szerencsémre akiket barátaimnak mondhatok, elfogadják (ugye így van?...) ezt, én pedig igyekszem ebben fejlődni...
2. Alkalmi függő vagyok.
Időszakosan vannak dolgok, amik nem eresztenek. És ha nem eresztenek, akkor képes vagyok hatalmas erőket is megmozgatni, akár bármiért. Kamaszkoromban a szinkronúszás volt ez a végetnemérő szenvedély, gyakorlatilag minden szabad percemet zenevágással, koreográfiagyártással, vagy esetenként fürdőruha flitterezéssel töltöttem. Egyetemistaként döbbentem rá, hogy kimaradt a csavargós, mozizós korszak az életemből... :):)
Mostanában ezek a függőségek sokkal gyakorlatiasabbak, de mindben hasonló, hogy nem tudom abbahagyni... Feladni meg végképp.
3. Három éves korom óta folyamatos szerelemben élek.
Többször megkaptam már, hogy még sosem voltam egyedül. Egy percre sem. Ez pedig nem igaz, valamikor a huszas éveim elején volt három hónap, amikor de, és egyáltalán nem találtam a helyem...
De mit tegyek, ha már három évesen fizikai fájadalmat éltem meg, amikor a szerelmem elment a csoportunkból, és amikor egy fél év után visszajött, bár őrá nem, de az érzésre elemi erővel emlékeztem... Nagycsoportos korunkig tartó szerelem volt. :)
A következő másodikos koromban kezdődött, amikor bevittem a hegedűmet az iskolába, és a szünetben az udvaron játszottam a körémgyűlteknek. Egy kisfiú a párhuzamos osztályból annyira szépen kért, hogy játszak még, hogy nem volt más választásom, beleszerettem... Hatodikig ő volt a férjjelöltem, rengeteg időt töltöttünk együtt :):)
(hihetetlen miket írok... de mostmár nincs visszaút...)
A többieket nem sorolom, de tényleg állandóan szerelmes voltam... :):) Ahogy most is :)
4. Ha tehetném minden nap házi, kézzel gyúrt tésztát ennék.
Kisgyerekként a nagymamám által gyúrt nyerset is képes voltam befalni... titokban, mert a felnőttek nem értették, hogy nekem nem fáj a hasam tőle. Akkoriban a nagymamám minden alkalommal, ha kifőtt tészta volt ebédre, megkérdezte, mivel kérem... minden alkalommal ugyanaz volt a válaszom: sóval...
Manapság is inkább a kifőttet preferálom, nem a sütiket, ebből pedig a káposztás a nagy kedvencem, tejföllel. :)
5. Nőnek lennem...
Elvarázsol egy egy ékszer... de csak a nemes, egyedi, és csak az arany... fogalmam sincs miért. Ötvös szívesen lettem volna mondjuk, de ennek semmi köze ehhez a vonzódáshoz, azt hiszem.
Ugyanakkor (pillanatnyilag végképp... ) az az ékszertartó csupafiókos facsoda, amit Danitól kaptam, fűzhető gyöngyök raktára, azon az egy pár aranyfülbevalón kívül, amit most pont nem hordok, semmilyen más ékszer nincs benne. Semmi bizsu, semmi...
Nem használok sminket, annak ellenére, hogy a szinkronúszó, majd táncos múltamban milliószor voltam kifestve... Zavar. A szempillaspiráltól pedig elálmosodom :):)
Nincs sok ruhám sem, inkább a gyerekeknek veszek bármit, magamnak nagyon ritkán.
Pedig szeretem a ruhákat is, és komoly cipőmániában is szenvedek... szerencsére mostanság egy papucson kívül nincs szükség másra, ez némileg javít a helyzeten.
Nem használok illatot. Izzadás ellen is csak babahintőport :):) ha van rajtam parfüm, fél óra múlva fáj a fejem :):):) Pedig Dani néha próbálkozik, és alkalmakkor kiteszek magamért.
A nőiességről pedig azt gondolom, ha van a mozdulataimban báj, a gesztusaimban lágyság, az ölelésemben szenvedély, akkor az összes fent említett nem is hiányzik.
6. Úgy vezetek, mint egy taxisofőr.
Otthon... Minden mellékutcát ismerek, bárhová, ahol valaha voltam visszatalálok. 13 éves korom óta vezetek, eleinte csak az udvaron parkoltam ki és be, végül 17 évesen lett jogosítványom, és alig húsz évesen kaptam az első, akkor kicsit nálamnál idősebb golfot a nevelőapámtól. A hegedűm a csomagtartóban többet ért, mint az egész autó... :)
El sem tudnám képzelni az életemet autó nélkül, vezetés nélkül, ez a fajta szabadság az, amit nem tudok feladni.
Volt már kisbusz, amiben éltem, jobbkormányos, volt nagy hajó volvom is, a legemlékezetesebb autóm pedig mindmáig az a piros golf, amit az esküvőnk előtt adtam el. A mai napig, ha szembejön az a típus, fürkészem a rendszámát, hátha az enyém az...
7. Apámról sosem írok.
És fogalmam sincs, mikor leszek képes rá... Pedig azt hiszem rengeteg kérdésre rólam ő a válasz...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar