Mert egy negyedikkel, és csak egyel annyira könnyű... Ma már nem írok többet, de mert ez még ebbe a csokorba tartozik, muszáj vagyok. (najó, meg még készül fejben egy milyenittszülni poszt... de az a legeslegutolsó... aztán hazamegyek és négygyerekes mama leszek, gyaníthatóan korlátozott szabadfelhasználhatóságú időkerettek...)
Megszoktam, hogy hamar a régi kerékvágásba lendülnek a dolgaink, amint újabb baba érkezik mihozzánk. Hannával, aki nagyon megdolgozott maga is, és megdolgoztatott engem is, beletelt két napba, mire egyedül is ki mertem menni pisilni a mellettünk lévő mosdóba, de a harmadikon már rendben voltam. Mikolt és Áron után gyakorlatilag a két óra leteltével úgy éreztem magam, mint aki újjászületett. Talán ezért is olyan fura, hogy most nem így van.
Nyilván az elmúlt időszak összes fáradtsága is most csúcsosodott, de az sem használ, hogy sok vért vesztettem. Orvosilag nem igényel különösebb figyelmet, de engem figyelmeztet... meg kicsit meg is ijeszt. Mondjuk kaptam egy kis negatív szuggesztiót a szülésznőtől, amit igyekszem jól átkeretezni... amikor Danival a homeos cuccokról beszélgettek, azt mondta, hogy mindenkinek megvan a csodaszere, más a kínaiaknak, a malájoknak, és más az indiaiaknak... és hogy sokaknál azt tapasztalta, hogy erősen véreznek szülés után ezeket a szereket használva... Magamra vettem?
Mindenestere miután Lelle megérkezett a melegedőből, az utasításnak megfelelően szóltunk egy nővérnek, hogy pisilnem kellene. Jött valaki, meg Dani is persze, de én már út közben éreztem, hogy nem vagyok túl biztos a lépésben, és mire kiértünk és leültem, már csak annyit tudtam mondani Daninak, hogy szerintem el fogok ájulni.
Az első körben remegtem is, és nagyon fehér volt a szám (ezt Dani mesélte...), az ájulást pedig összesen háromszor ismételtem meg, ebből a második kettőben már derengett is valami előzmény. Közben álmodtam, nagyon jókat, és nem értettem, miért ébresztgetnek, csak akkor fogtam fel nagyjából, hogy mi történhet, amikor újra jött a rosszullét, és rábuktam Dani lábára, aki amúgy, még az emlékeimben is rettenetesen ügyesen kapott el, így volt benne bizodalmam, hogy zuhanhatok nyugodtan.
Két nővér jött, kérték, tartsam nyitva a szemem (mintha én irányítanám...), és itattak velem egy meleg kakaót, ami használt végül. Lassan visszakúsztunk az ágyba, nekem azonnal lecsukódott a szemem... hallottam, hogy Lelle sírdogál, Dani ringatja, de nem volt erőm még a szememet sem kinyitni. Nem nagyon emlékeztem semmire, de nagysokára némi cukros lötty segítségével picit jobban lettem.
Dani végül itt aludt, Lelle egész éjjel szopizott volna, de nem bírtam még félálomban sem folyamatosan etetni, így cumit kapott, amit nagy élvezettel szívott is, és békésen aludt mellettem. Reggelre kicsit jobban lettem, aztán miután elment a nagyonnagycsaládom, éreztem, hogy egyedül nem mennék messzire... de közelre sem.
Az egyik legjobb dolog itt, hogy nagyon jókat és sokat adnak enni, így van remény, hogy ez a két nap legalábbis annyira elegendő lesz, hogy picit összeszedjem magam. Szeretném...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar