Alvásról

Hanna leköltözött a galériáról a mesélős szivacsra.
Olyannyira bevette oda magát, hogy tegnap este a fejvédőjét is lehoztam, feltettem, ettől igazi otthonos kuckója lett.
Azt mondta, amikor először lejött, hogy onnan nem látja Mikoltot, és ezért nem szeret odafent lenni. Mondjuk így se nagyon, de ez egy cseppet sem zavarja :)
Mikoltot viszont annál inkább, hogy nem alhat Hannával.
Sokszor kimászik a kiságyból, és Hanna mellé telepedik, vagyis a lábához, amit aztán rugdos, mert Mimi egy kis forgó álmában is.
Az egyik ötletem, hogy megoldjam a helyzetet, hogy az anyukám mostani vendégszivacsát, ami 140x200as lehozom, és beteszem a mesélős kuckóba, azon elférnek ketten is keresztben, és talán Mikolt sem forog rá Hannára éjszaka.
Ennak egy másik nagy előnye az lehetne, hogy felszabadul a rácsos, amit meg Áron használhatna.
Ezen is tipródom egy ideje, mert Lellét mindenképpen szeretném magam mellett tudni, Áron viszont szintén forog álmában, vagyis leginkább keresztben fekszik, a lábát nekitámasztva a nagyágy mellé beékelt kiságy rácsának, a fejét meg belémfúrja. Marad nagyjából 90 cm kettőnknek Danival... hacsak ő nem a lányoknál alszik... A legnagyobb félelmem az, hogy hiába teszem be Áront a rácsosába amikor elalszik, álmában átmászik a miágyunkba... és rámászhat Lellére. Ha már én is ott vagyok, akkor mindez nem érdekes, (és szeretem is, hogy átkarolja a karomat, úgy alszik) de az éjjel eleje az egyetlen olyan biztos idő, amikor nincs körülöttem zaj,
gyereksereg, és lehetek egy kicsit magamban... mert délután lefekszem velük... különben nem bírnám. :)
Nade... ha Áront átviszem a lányokhoz a rácsosba, akkor nem tudom, hogy altassam zökkenőmentesen... mert eddig álomba szopizta magát, miután a közel másfél hónapos Danival elalvás végképp becsődölt (remélem csak időszakosan). Ezzel sincs bajom. Az éjszakai szopikat pedig egy ideje sikerült a sokról egyre csökkenteni, és vízzel kiváltani, aminek a vége egyébként sokszor az, hogy visszamászik a helyére... Szóval a tendencia nem rossz, ezzel együtt valahogy most érzem az idejét annak, hogy lassan saját kuckója legyen, még akkor is, ha hajnalban mondjuk átjön a miágyunkba.
És akkor jött a megvilágosodás, hogy a rácsot le is lehet venni, és akkor egyrészt én is beférek mellé a 70x140esbe (mondjuk ekkora pocakkal nem, de amúgy igen :)), és szopizva elalhat, és ha ébred éjjel, akkor is el tud indulni kiabálás nélkül hozzánk.
Gondolatban kész a projekt, a kivitelezés a fizikai korlátaim miatt várat magára.
Persze nem a legjobb időzítés ha már Lelle is itt lesz, de nem lehet minden tökéletes...
És akkor egy kis sztori az amúgy legjobb alvó Mikoltunk legutóbbi két éjszakájáról.
Tegnap előtt éjjel fél egykor még azt ecsetelte nekem a szivacson (miközben igyekeztem megvédeni Hannát, aki mélyen aludt, hogy Mimi ne rugdossa fel...), hogy neki kicsi a pizsamája. Fél óra után mondtam neki, hogy most visszateszem az ágyába, én meg elmegyek aludni, mert már nem bírom. Rávágta, hogy jó... és tényleg.
Ma este negyed 12kor lejött, épp a sorozatunkat néztük Danival. Eltűrte a loboncát a szeméből, és a legédesebb cicahangján kérdezte, hogy ez felnőtteknek való-e és vajon gyerekek nézhetik-e. Ekkor már több körön voltak túl Danival, és egyikünknek sem volt sem kedve, sem ereje tovább küzdeni.
Mondtam hát neki (szőrös szívű, önző...), hogy megvárhatja, míg befejezdődik az én felnőtt mesém, mondjuk a székén ülve, és aztán elviszem az ágyába. Szó nélkül felült a székére, ahol szerintem nem volt túl kényelmes, mert időval átköltözött a fotelbe, ahonnan csak a zizegését hallottuk, ahogy helyezkedik. De a sötétben nem láttam, mi történik igazából.
Aztán egyszercsak csend lett.
Húsz perc volt hátra a filmből, a végén egymásra néztünk Danival, :) sorsot húzva fejben, hogy ki megy fel az emeletre megtekintés végett, mert idelenn nem volt egy szem gyerek sem.
Láttam magam előtt, ahogy fent kirakózik, vagy a nagymamát szórakoztatja...
Ehelyett...
Dani vigyorogva jött le, hogy Mimi alszik az ágyában.
Nem szerettem, hogy nem köszöntem el tőle, de ez inkább rólam szólt, mint Mikoltról.
Azt hiszem eléggé megéli mostanában a sok változást, azt, hogy Peti elment, anyukám megérkezett, Lelle meg készülődik...