A csend változatlanul nagy, és minden este (miután mindenki elcsendesedik... :)) elindul a 10 percenkénti, de nem elég komoly munka... Néha nap közben is.
Ma megyünk orvoshoz, de mivel úgysem csinál semmit, igazából ez csak amolyan kötelező kör.
Amiért pedig nem írtam... A lányok csütörtökön már nem mentek oviba, Hanna arra panaszkodott, hogy beteg. Volt némi hőemelkedése, és neki is látom a szemén, hogy nem az igazi.
Szeretem, ha itthon vannak, bár jobb lenne, ha mindezt százszázalékosan tennék. Igy sok a nyűglődés, meg a hangoskodás. Még úgy is, hogy sokkal több felnőtt jut egyre, mint eddig. Talán ez is furcsa nekik.
Dani is épp egy mélyebb hullámot él meg, nagyon szeretnék segíteni neki. Ezekkel mindig erősödünk, csak nehéz látni, hogy elkeseredik, és érdemben nem tudok tenni semmit.
És aztán persze magamra is figyelek, egyre elmélázóbban, üresebben...
De bármi érdemleges történik úgyis jelzem :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar