Tegnap reggel (mit reggel... hajnal) 5kor anyukámat kivitték az otthoniak a repülőtérre, minden csomagját sikerült átvinni a kapunk is. Iszonyú jófej volt a checkines kisasszony, mert a bőröndje közel 5 kilóval volt túl a megengedetten, de nem keménykedett...
Aztán Amszterdamban, ahol elvileg négy órát kellett volna várnia a csatlakozásra, előbb egy jó hosszú sorba keveredett, amiben nem is lett volna dolga... Az öcsémmel konzultáltatott, meg mi is beszéltünk vagy négyszer, de végül 12 előtt tíz perccel megérkezett a kapujához, majd felszállt a maláj légitársaság gépére, mindannyiunk hatalmas megkönnyebbülésére.
Hétkor ért földet a gépe, itteni idő szerint, ami otthon éjjel egy óra. Közel másfél órát ácsorgott az útlevél ellenőrzésnél, majd pillanatok alatt megtalálta a bőröndjét (mindene megvan!!! :):), ami azt is jelenti, hogy egy csomó hazait kapunk megint), és ha minden jól megy, akkor mostanra már az autóban ülnek Danival, és hazafelé tartanak.
Az út idáig nagyjából annyi, mintha Győrből kellene feljutniuk Budapestre, szerintem kicsivel 10 után lesznek itthon.
Biztosan nagyon fáradt, de Dani azzal hívott, hogy minden rendben, mosolyogva érkezett.
A lányok percenként kérdezik, hogy mikor érnek már haza... :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar