Egy óra

Rengeteg dolog történhet egy óra alatt.

Akkor is, ha én épp alszom...

Gyanús volt mondjuk hogy sikerült.

Lelle épp elaludt, amikor a nagyobbacskákat elvittem sziesztázni. Áron mellé ültem a földre, fogta a kezem, hamar elaludt. Mikolt, bár már nem volt éhes... viszont valószínűleg nagyon fáradt meg igen, nem akart egyedül maradni, azzal provokált, hogy bújócskázott a szivacs csücskénél. Melléfeküdtem, úgy könnyebben megmarad egyhelyben, és általában tíz percen belül elalszik.

Hanna fordult egyet, és suttogva jelentette: Lelle sír.

Hű de jó füle van... gondoltam, miközben leszaladtam a földszintre, ahol Lelle valóban nyekergett. Tisztába tettem (őt nagyon zavarja, ha tele van a pelusa), megetettem, visszaaludt. Ültem vele egy darabig, aztán letettem újra. Hamarosan hallom, hogy odafenn csattognak a kis tappancsok.

Áron jött, nyomában Hanna, aki akkor alig háromnegyed órája alhatott.

Áront felemeltem, Hannát visszaküldtem aludni, aztán a miágyunkban egészen gyorsan álomba zuhantunk.

Negyed négy volt.

Fél ötkor ébredtünk, én egy kicsit előbb, figyeltem, ahogy az óriásbébim szuszog, meg hogy lent csend van... Lelle még mindig alszik. Áron mosolygott mikor elindultunk lefelé (deszépen indul ez a délután), és ahogy a lépcsőfordulóba értünk, Hanna szaladt elénk.

Csokis volt a szája körben, lent pedig a kisszéke oda volt tolva Lelle ágya mellé.

Picit lefagytam, és igyekeztem mielőbb kideríteni, mi történt, Hanna pedig az arcomat látva megijedt, hogy megint visszaküldöm a szobájukba, először nem nagyon nyilatkozott konkrétumokról... Pedig csak aggódtam, hogy egyedül volt kitudja mióta idelenn... Mikor biztosítottam róla, hogy nem kell már aludnia, mesélni kezdett...

Arról, hogy miután visszaküldtem, nem tudott elaludni, és mert Lelle sírt, lejött hozzá, adott neki egy cumit, mitől Lelle megnyugodott, és visszaaludt. Könyveket nézegetett, majd megéhezett, megette a tegnapi maradék waffelt, egy jóadag kölesgolyót amit a pulton talált, aztán pedig egy csokis pudingot a hűtőből (amire aztán ügyesen visszatette a gyerekzárat is).

Ekközben még Yohanáék is átnéztek, visszahozták a tálunkat, amiben kóstolót vittünk nekik a múltkor Mikolt szülinapi kréméből, Hanna pedig suttogva elmesélte nekik, hogy mindenki alszik... Kérdeztem tőle, mit mondott pontosan: Mami is sleeping. (állam leesett természetesen...)

Láthatóan jól érezte magát ebben a nagy szabadságban, meg egymagában...

Csak azt nem tudom, hogy merjek-e legközelebb elaludni délután, vagy sem.