Szokott ilyet máskor is, de rendszerint pár perc után bejön, kézen fog(na...), és rángat kifelé. Kompániára van szüksége, egyedül nem jó. De tegnap különleges napja volt. Alig hallottunk felőle, miután kimostam a kakiból, és meztelenül tehette a dolgát. Picit nyitva hagytam neki a kerti csapot, talált egy szivacsot, egy vödröt, és ezek bűvöletében töltötte az elkövetkező másfél órát. Locsolt, öntözött, mindent lemosott, a faltól a földig, a virágoktól a terasztajtóig.
Aztán megjelent egy formával, közölte "hal" (és tényleg az volt...), majd mutatta az irányt a homokozóba. Csináltam neki néhány formát, aztán egyedül hagytam. Újabb fél óra áhitat, ezúttal a homokformák bűvöletében.
Végül visszatért a vizezéshez. :)
Az egyik legjobb dolog az ittélésben (azt hiszem már említettem néhányszor), hogy bármi bármennyire bármikor vizes lehet, semmi esélye a megfázásnak, illetve bármi percek alatt újra száraz lesz. Plusz nem kell ruha sem... úgy meg könnyű dolgom van ha homokos, vizes a gyerek.
Ugyanakkor sok esetben annyira meleg van odakinn, hogy még pancsolni sincs kedve a kertben semelyiknek. Áront viszont cseppet sem riasztja vissza sem a magasság, sem a hely korlátozott mérete... beveszi magát a mosogatóba is ha kell, és ott vizez. Mellette kell állni, mert különben mindenhova jut, de olyan átszellemülten kísérletezik, hogy nem lehet nem engedni a kérésnek. :)
A habtest pedig egyre inkább az... főleg mióta a tartalmas anyatejjel fejezzük be a napokat... látványosan megerősödött... vagy csak Lelle mellett tűnik óriásbébinek?
Tidak ada komentar:
Posting Komentar