22:48

Üres a ház.
Dani lassan visszaér a repülőtérről. A mamámat vitte ki. Éjfélkor indul a gépe...
Csend van. Minden gyerek alszik.
Kilenckor még fogalmam sem volt, hogyan fogok boldogulni egy beteggel, egy kamikázéval, egy cicizni vágyó kis dömperrel, meg egy újszülöttel, aki a napnak ebben a szakaszában sír... mindig.
Filmet néztek, legalábbis Hanna, a többiek hozták a formájukat. Áron és Mikolt inkább ülve ugráltak a matracon, vagy nyomogatták a notebook billentyűit. Lellét etettem, és próbáltam minden izmomat ellazítani, és arra gondolni, mennyire természetes az, hogy egyedül vagyok a néggyel. :)
A mesének vége lett, elbúcsúztam, leoltottuk a lápmát, és még mindig az izmaimra figyeltem... Hanna egy sóhajjal kísérve zuhant be az ágyba. Megsimogattam, becsukta a szemét.
Mikolt magyarázott, de csak suttogva szerencsére. Kértem aludjon inkább. De legalábbis csendesedjen...
Áron nem akart bemenni az ágyába, ácsorgott és méltatlankodott.
Lelle a kezemben, meglehetősen hangosan. Cici, aztán cumi, néhány mp csend, majd újrakezdte.
Sok sok kör után, és amikor már nem tudtam csak az izmaimra koncentrálni, kézen fogtam Áront, és a szobájukban köröztünk. Hatig számoltam, aztán már nem. Lelle nem aludt el, viszont továbbra is kiabált, Áron pedig nem akart lefeküdni. Hannát sajnáltam, Mikolt bárhogy elalszik ugyan, de azért ez neki sem volt túl jó így...
Végül elköszöntünk a lányoktól, és átmentünk a miszobánkba, leültem a fotelba, a mellkasomra tettem Lellét, aki ettől megnyugodott. Áron állt egy darabig mellettünk, majd letette a fejét a karfára. Simogattam a buksiját, megrogytak a lábacskái. Picit igazítottam Lellén, és felvettem Áront is az ölembe. Ketten szuszogtak egymással szemben, az egyik az egyik oldalamon, a másik a másikon. Lelle még kétszer próbált küzdeni a fájdalmakkal, Áron meg sem moccant, pedig nyitva volt a szeme.
Aztán Lelle elaludt, Áront letettem, és megpróbáltam Lellét az ágyunkba csempészni. Nem egyszerű, általában megébred erre. Most is így történt. Még simogattam egy darabig, közben Áron rámmászott, és letette a fejét. Reménykedve a legjobbakban pár perc után felvettem Áront és átmentünk az ő helyére.
Mikolt még valamit suttogott, de nem értettem, Áron szopizott, aztán elaludt.
Mikor kijöttem, megsimogattam Mimit, megnéztem Hannát (picit meleg...), és végül Lellét is.
Olyan szépek, amikor alszanak...