Vajon a folytonos bizonytalanságot csinálja, vagy választja az ember?
A miember...
Engem ez a mostani megbénít, türelmetlenné tesz, és feszültté.
Nincs erőm, így aztán nincs is mit összeszednem.
Harmadik napja vagyok egyedül a néggyel, új ez, és működik, legalábbis úgy tűnik.
A jelennel nincs is bajom, a jövő az, amitől nem tudok igazán laza lenni, meg súlytalanul beleereszkedni ebbe a jóba.
Mondogatom magamnak, hogy minden rendben, és csak az számít, ami most van. De nem hiszem...
Folyamatosan hányingerem van, és szorongok...
Nem lehetne, hogy három hónappal később legyen? Mondjuk úgy, hogy közben meg lelassul az idő?
És nem lehetne, hogy ne kelljen ilyesmit akarnom?
Tidak ada komentar:
Posting Komentar