Négy hetes apróságok

Este megmérem :) Dani szokott néha ráállni vele a mérlegre, olyankor nagyjából tudjuk, hogy mennyit hízhatott.

Hosszú és vékony, bár vannak már kis hurkák a combjain, és elkezdett tokásodni is. Éjszakára már M-es pelust adunk rá, és úgy látom, hogy az 54es kisruhákat is le kellene cserélnünk 60asokra. Igy megy ez, ha nem figyelek, maholnap szaladni fog. A kerekedésről jutott eszembe, hogy miért nem Mikolt vagy Áron vonásait látom az arcában... nekik kerekebb buksijuk volt, Hannának és Lellének viszont épp olyan, mint Danié. Hosszúkás arc, kézbesimuló buksi. Kontyosgyerek, mondta egyszer valaki.

Az eddig eldönthetetlen szemszín határozottan szürkéskék, bár nem olyan, mint a két kékszeműé volt anno, így simán lehet még belőle bármilyen.

Igazi trópusi gyerek, a nagyon meleget szereti, pöttyök ide vagy oda...

Négy hét kellett hozzá, hogy azt mondhassam, vannak már jelzések, amiket felismerek, preferenciák, amikről tudok, apró szokásféleségek, amik megkönnyítik a napjainkat.

Ilyen pl., hogy zömmel az oldalán szeret aludni. Háton fekve egy idő után hangosan kiabél, de amint elfordítom, megbékél. És ha sokáig feküdt az egyik oldalán, kéri, hogy fordítsam át. Pl. reggelente... hét körül elkezd tekeregni, megetetem, megforgatom, és alszik tovább. :)

A hasonalvással kétszer próbálkoztunk eddig, mindkétszer heves ellenállásba ütközött a dolog. Két hete még a mellkasomon sem volt jó hason, mostanra megszerette ezt a formát, hallgatja a szívverésemet, és megnyugszik tőle.

Még mindig sokat sír, aminek két oka van általában, az első, hogy nagyon érzékeny, ha egy picit is megnyomjuk valahol, már jelzi, hogy nem volt jó... a másik pedig a pocak. Pár napja adunk neki este gripe watert, amitől (legalábbis szoros az összefüggés...) a nagyon hosszú esti sétálgatások mintha rövidültek volna.

Tegnap este fürdés után letettem Mikolt paplanjára, bebugyoláltam, és azonnal elaludt. Előtte mondjuk volt pár kör séta és hangoskodás, és egy óra múlva ismét köztünk volt, de ez volt az első alkalom, amikor viszonylag hamar elcsendesedett.

Fogdosós, szereti, ha valami van a kezében, a leginkább pedig a kezünket szereti fogni. Szopi közben is, elalváskor is.

A sírás mellett pedig mosolyog is, és már nemcsak alvás, vagy szopi közben, hanem ránk is. Hannára (aki egyébként naponta többször veszi kézbe, és rengeteget babusgatja), és rám...

Volt már körömvágás (nagyon szép keze van, hosszú ujjai, keskeny kis tenyere...), és hajmosás is, ami után minden alkalommal kicsit ritkábbnak tűnik az, ami volt, és világosabb is. A kis szederfolt teljesen eltűnt a könyökéről, a bcg helye viszont látszik. Elvileg a jövő héten mennénk orvoshoz ismét, de lehet, hogy ez elmarad... ketten négy gyerekkel nem szívesen. :)

Ime a majdnem kész nyúllal (a karjai még hiányoznak) a méretek kedvéért. :). Ez a nagyobbik, megmértem :) 38 cm.

Rólam. Jól vagyok, viszonylag rendeződtek a testi kilengések, egyre több az erőm is, és ezt jó megélni. Pici bizalmatlanság azért maradt még bennem, amitől remélem a hatodik hét elteltével majd ügyesen elbúcsúzhatok. Hogy erősítsem a hitemet, elkezdtem egy nagyon minimálkivitelű tornát (nem is nevezném ezt annak, inkább tudatos mocorgásnak), és roppant mód jólesik, hogy érzem, hogy a kölyökkutya bőr alatt van még izom is... vagy lesz :)

A bőrömet csodálom egyébként, mert ugyan nagy még rám, de ígéretes, főképp azért, mert nem gondoltam volna, hogy négy gyerek után maradhat még ennyire rugalmas...

-11 kilónál járok, egyáltalán nem tudatos ez a tempó, épp csak utamba került a mérleg. (16ot híztam)

Lelkileg pedig... próbálok minden pillanatot magamba szívni, elraktározni, és nem utolsó sorban türelemmel lenni mindegyikük felé, akkor is, amikor Lelle sír, ők pedig szertelenek. Tartalommal megtölteni az időt, amibe bele kell hogy férjen négy gyerek négyféle igénye, és közben folyamatosan emlékeztetni magam arra, hogy nem lesz mindig ilyen idilli meg nehéz sem. Örülni a jelennek, és minél inkább benne lenni.

Nagy kihívás...