A báj és a slamposság csodás egyvelege Mikolt, aki képes teljes igénytelenséggel magába kenni azt, amit előbb kiöntött, majd egy perccel később felhívni rá Hanna figyelmét, hogy húzza közelebb magához a tányérját...
Devi "teacher"-nek, tanárnak hívja.
Független, okos, és van benne valami nagyon művészi.
Imádom, ahogy nagyot ránt a nadrágján, ha le akar csúszni, ahogy kéri, hogy ne hallgassam, amit mond, ha valami olyat akar, amiről tudja, nem engedném. Imádom a babanyelvét, hogy még mindig keszket mond, és picelni kell, és meggívasztalni ha valami sérelem érte.
Imádom, hogy képtelenség összefogni a haját, mert pár perc múlva úgyis kócos lesz, és imádom a két színű gombszemeit.
Három éves lett... (sóhaj... ilyen az, amikor a világ megáll egy pillanatra... ) pedig tegnap még baba volt... :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar