Erre kórusban köszöntötték, és már szőtték is a terveket, hogy mit adjanak, hova menjünk. Azt már jól tudják, hogy névnapon az ünnepelt választhat, milyen programra menjünk, így egyértelmű volt, hogy ez lesz az ajándék, és ha Áron bizonytalan lett volna, a lányok hathatós segítségével azért gyorsan kitalálta, hogy játszóházba szeretne menni.
Teljesen magától pedig egy sünitortára voksolt.
Meg marcipánra. Meg tüzijátékra.
Mindegy, hogy nem születésnap, tüzijáték legyen, mert legyen.
Ebéd után gyorsan összedobtam a torta két fő összetevőjét, a piskótát meg a csokikrémet, aztán aludtunk egy hatalmasat. A játszóházba nem jutottunk el, mert bezárt volna, mire odaérünk (a nyári időszámítást nem sikerült eddig lekövetnünk), inkább megvártuk a papát, a nagy várakozás közben pedig csináltam egy kis csokimázat is a sünire (olyan meztelennek tűnt nélküle, így meg egy csokinyúllal kevesebb), és kitessékeltem a teraszra hűlni.
Vacsora után asztalra került, a zöldségmarcipánok meg a tetejére, meggyújtottuk a tüzijátékot (azt hiszem ez volt az igazi ajándék), aztán megettük a fél sünit.
Játszóházba meg elmegyünk a hétvégén. :)
Hanna szerint a legszebb fiúnév az Áron.
Mit is mondhatnék? :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar