Balettről monokrómban

Néha azon kapom magam, hogy úgy gondolom, hogy a lányok nem sportolnak, és ideje volna valami rendszeres, felépített, nem túl komoly, de mégis az életükbe beleilleszkedő aktivitást keresnem nekik. Aztán azon mosolygok, hogy nem értem, hogyan gondolhatom hogy nincs ilyesmi a hétköznapjaikban, mikor hétfőnként (bár nem régóta) úszni viszem őket, pénteken balettoznak, a hétvégén pedig hol egyszer, hol kétszer lovagolni mennek.
Ha nem is borzasztó komoly dolgok ezek, a rendszeresség benne van, és mindenképpen megalapozzák azokat a mozgásformákat, amikre később majd építeni lehet. Elsősorban viszont szeretnek járni, élvezik mindhármat, és olyan tanáraik vannak, akik valóban élménnyé teszik számukra ezeket az alkalmakat.
A jelen állapot szerint a lovak közelségét tökéletesen természetesnek veszik, biztosan ülnek rajta, értik az alapvető szabályokat, és tudják, mi a teendő előtte, utána, közben. Hogy esetleg nem tudnak még tökéletesen minden porcikájukra figyelni, nos ez szerintem kortünet. És nem is lényeges.
Az úszásra négy gyerekkel járok, mind a négyet le is kell vetkőztetnem, mert bemehetünk, és nézhetjük, ahogy ügyesednek, viszont a kicsik minden alkalommal vizesek is lesznek, pedig ők csak a partmellől drukkolnak. Vagyis majdnem olyan, mintha mind a négy járna. :)
Hanna lassan deszka nélkül úszik háton, megtanulta, hogy a gyorsúszásnál a fejét oldalra kell kiemelnie, és kicsi választja el a szabályos mellúszástól. Mikolt is egyre ügyesebb, a vízbiztonsága tökéletes, már csak a technikáján kell csiszolgatni. Nagyon örülök, hogy ott lehetek minden alkalommal, nézhetem, ahogy fejlődnek.
Balett előtt az oviban alszanak, a tornateremben vannak a foglalkozások, amiknek ötkor van vége, épphogy beesek értük. Sosem látjuk, hogy mit csinálnak, de egy évben kétszer van bemutató óra, egyszer a félév végén, egyszer pedig évzárásként. Lili néni egy igazi kedvcsináló, amolyan ösztönből tökéletes pedagógus a maga fiatalságával, örök mosolygásával, csilingelő hangjával. Soha nem hallottam még a lányoktól, hogy ne lett volna kedvük menni.
A félév végi bemutatóról lemaradtam. Az én hibám, volt valami kiírás, de a folytonos rohanásban elkerülte a figyelmemet.
Ezért májusban minden nap akkurátusan végigbogarásztam minden lehetséges felületet, de ezalkalommal sms érkezett (nehogy elfelejtsem) az időponttal. :)
Biztos, hogy nem lesz egyikükből sem balerina, de amit láttam, az igazán lenyűgözött. Emlékszem, milyen édesen darabos volt Hanna két évvel ezelőtt, mennyire fogalma sem volt arról, hogyan kell leszorítania a lábfejét, átfeszíteni a térdét, összezárni a lábacskáit.
Most pedig gyakorlatilag mindent megcsinál, amit Lili néni mond, vagy kér. Képes három helyre is koncentrálni anélkül, hogy szétesne az összkép, és ha nem is a leghajlékonyabb lány a vidéken, de egyre ügyesebb, egyre szebben mozog. Fantasztikus látni.
Mikolttal kapcsolatban sem tudnék mást írni, persze ő még két évig abszolút ráér hozni ezt a szintet, de már most is úgy látom, hogy a fejében minden a helyén van, már csak a testét kell tudnia uralni. Ha épp van kedve :))) . Mindenesetre csuda kis bogár a cérnatestével a balettruhájában.
A tornaterem sokszínű adottságai miatt a képek ezúttal ff-ben készültek.